Almásy Pál utca

Az utcanév története ­­­­

A Szépasszony-völggyel párhuzamosan futó utca, amelyet 1943-ban Vavrik Béla utcának hívtak. Mai nevét Almásy Pál reformkori politikusról kapta. Vavrik Béla (1835-1917) jogász volt, az Érseki Jogakadémia tanára.

Almásy Pál életrajza

1818. január 18-án született Gyöngyösön egy 1666-ban nemesi címet szerzett református vallású családban. Nagyapja, Almásy Pál fiumei kormányzó, koronaőr és Arad megyei főispán volt. Apja, Almásy József Gömör megyei főszolgabíró, édesanyja Berzeviczy Zsófia.

Egerben végezte a jogakadémiát, 1838-ban tett ügyvédi vizsgát. 1838-tól birtokain gazdálkodik, majd 1843-tól táblabíró. Az 1843-44-es pozsonyi országgyűlésen vármegyéje követeként a megyei ellenzék egyik vezéralakjaként lépett fel. 1845. május 8-tól a megye alispánja, 1846-tól a Heves megyei Takarékpénztár egyik alapítója és első elnöke.

1848. június 13-án a gyöngyösi kerület az első népképviseleti országgyűlés tagjává választotta. 1848. július 10-től 1849. július 2-ig a képviselőház másodelnöke. 1848. november 6-tól rövid ideig Mosony városában kormánybiztosként tevékenykedett, majd december 10-én Heves megyei kormánybiztos lesz, feladata a megye harcba állítása és a hadsereg ellátásának megszervezése.  December végén a hevesi lovas nemzetőrök parancsnokaként részt vesz a Miskolc-Kassa környéki sikertelen ütközetekben.

1849. január 17-én kormánybiztosként a Bácskába küldik. 1849 elején csatlakozott a már Debrecenben működő országgyűlés képviselőházához, 1849. április 14-én ő hirdette ki a Habsburg-ház trónfosztását deklaráló Függetlenségi Nyilatkozatot. 1849. július 2-án lemond házelnöki tisztségéről, a menekülő országgyűlést Szegedre már nem követi. Pesten, majd a világosi fegyverletétel után Szilvásvárad környékén bújkál. 1850 júniusában emigrál. A császári hadbíróság halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Az emigráció idején Zürichben, Párizsban, Brüsszelben, Londonban és Genfben tartózkodott, szoros kapcsolatot tartott fenn Teleki Lászlóval, Klapka Györggyel, Puky Miklóssal. 1859-ben tér haza, rendezi családi ügyeit, birtokait is sikerül visszaszereznie. 1861. január 12-én Csiky Sándor polgármester javaslatára Eger díszpolgárává választják.

Az 1861-es országgyűlés után kibontakozó hazai ellenállási mozgalomban ismét vezető szerepet játszott, ezért 1865. január 26-án a legfelső katonai bíróság 20 évi várfogságra ítélte. 1867-ben Ferenc Józseftől kegyelmet kapott. A kiegyezés után birtokaira visszavonulva gazdálkodott. 1882. november 1-jén Budapesten halt meg, sírja a Kerepesi temetőben található.

A régi Almásy-ház ma is áll Gyöngyösön a Szent Bertalan utca 3. szám alatt (Felsővárosi Plébánia épülete). A ház arról is nevezetes, hogy két ízben itt őrizték a magyar Szent Koronát (1804, 1806).

Látnivalók

Az utcában műemlék épület nem található.


Forrás

Irodalom

  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2., köt. A belterület nevei. Eger, 1973
  • Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban = Mátrai tanulmányok. Gyöngyös, 2000 [online]
  • Híres gyöngyösiek, hírességek Gyöngyösön [elektronikus dokumentum]
  • Jónás Károly: Almásy Pál [elektronikus dokumentum]
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • Nagy József: Eger története. Bp., 1978

Képek

1. kép, Almásy Pál arcképe
Wikipédia - a kép URL-je
2. kép, Almásy Pál aláírása
Wikipédia - a kép URL-je
3. kép, A gyöngyösi Almásy-ház
4. kép, Utcarészlet
5. kép, Utcarészlet


Írta és fényképezte: Szabó Mihály