Bornemissza Gergely utca

Az utcanév története ­­­­

A Bornemissza Gergely utca a Zoltay utcából nyíló, a Bolyki utcába torkolló rövid, emelkedő, félkörbe hajló utca a Sánc városrészben.

Bornemissza Gergely életrajza

Bornemissza Gergely neve összefonódott az egri 1552-es várostrom eseményeivel. A pécsi kovácsmester fia Miksa főherceg utasítására két társával, Pethő Gáspárral és Zoltay Istvánnal együtt érkezett Egerbe. A királyi hadnagy a külső vár legkritikusabb szakaszainak védelmét irányította. A Bebek-bástya és -toronytól, az Ó-kapubástyáig húzódó területet vakmerő bátorsággal védte.

A végvári vitéz központi alakká vált a csata során. A nagy zsákmánnyal végződött portyázások, a sebesültek feladatainak átvállalása, a tűzszerszámok használatának kezdeményezése mind-mind öregbíti az egri hős hírnevét.

Mégis ki kell emelni találékonyságának nagyszerű megvalósulásait, hisz ezek a kreatív fegyverek döntő jelentőséggel bírtak a csata kimenetelét illetően. A tüzesnyíl egy nyílvesszőre erősített kóccsomó, melyet szurokba, gyantába, lenolajba, kénbe mártottak. A tüzeskalács, tüzeskarika vagy tüzeskoszorú néven emlegetett gabonaszalma-fonadékok szintén gyúlékony anyagba forgatva – szurokkal, faggyúval, gyantával, lenolajjal, kénporral átitatva – veszedelmes ellenségei voltak a rohamozó csapatoknak.

A gyulladó anyagokkal átitatott kócból gyúrt labdát lenvászonnal körbetekerték, kanócot illesztettek közé, és így alakult ki a tüzeslabda. A tüzesfurkó egy rövidebb bot egyik végére erősített tüzeslabda, vagy kispuska összeállításban létezett.

Harci érdemeiért gazdag jutalmat kapott. Habsburg Ferdinánd a Sáros vármegyében fekvő Bartosfalvát és számos falut adományozott a vitéznek. Eger vár birtokosa, Oláh Miklós egri püspök is gazdagította a deák javadalmait. E révén jutott Egerben egy kőházhoz három szőlővel. Kapott egy „telkecskét” és egy „földrészecskét” a város déli részén. Egy házhely a Szent Miklós utcában, egy szőlő az Eger határában lévő Szőlőske területen, továbbá két malom volt hősiességének jutalma.

Az ostrom végezte után 1553. március 13-án kinevezték az egri vár kapitányává. A másodkapitányi tisztséget Zárkándy Pál kapta meg.

Az 1554-es év borús idők kezdetét jelentette a várkapitány számára. Egy Hatvan mellett állomásozó török csapat csapdába csalta a végvári vitézt, s fogságba esett. 1554 novemberében a budai pasa tömlöcében raboskodott. Megpróbálták kiváltani egy gazdag török fogollyal, de az alkudozások nem jártak sikerrel. 1554 novemberében elindították a foglyot Konstantinápolyba, ahol 1555 szeptemberében felakasztották.

Tinódi Sebestyén így írt róla:

  “Serén vala Gergely deák dolgába,
  Hordót, kereket ő hamar hozata,
  Kerék küllőit deszkákval burítá,
  Töltött puskákat beléje alkota.
  Talám ily fortélt kevés embör látott,
  Gergöly deák mint szörzé ez bölcs dolgot,
  Puskákkal, szakállasokkal nagy hordót
  Tölte forgácsval, kénkőt, faggyút, szurkot.
  Ezt nehezen az bástyára tolyatá,
  Felgyújtatá, árokban taszíttatá,
  Hordó, kerék fut széllel az árokba,
  Az terekök vesznek, futnak az sáncba.
  Nám, az puskák, szakállosok ropognak,
  Sokan az terekek földre burulnak,
  Csudálkoznak, mongyák Isten haragjának,
  Csak az ő bölcseségének, hatalmának.”

 Látnivalók

Az utcában műemlék épület nem található.


Forrás

Irodalom

  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2., köt. A belterület nevei. Eger, 1973
  • Gerő László: Eger. Bp., 1954
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete. Eger, 1984
  • Sugár István: Az egri vár és viadala. Bp., 1971
  • Tinódi Sebestyén összes költeménye

Képek

1. kép, Utcarészlet
2. kép, Eger vára
Lásd. Barcsay Amant Zoltán: Eger vár és város régi ábrázolásai


Írta és fényképezte: Zay Mária