Dayka Gábor utca

Az utcanév története  ­­­­

A Minaret közeléből nyíló utcácska, amely a Knézich Károly utcáról a Servita utcára vezet. Korábban Szekfű utcának nevezték. Jelenleg a magyarországi felvilágosodás egyik jeles képviselője, a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt költő, Dayka Gábor nevét viseli, akinek életpályáját jelentősen befolyásolták az Egerben eltöltött évek. Ebből az utcából nyílik a Szaicz Leó utca, ő volt az, akinek a feljelentése miatt el kellett hagynia Dayka Gábornak Eger városát 1791-ben.

Dayka Gábor életrajza

Dayka Gábor (1769-1796) életéről a Wikipédia, a Sőtér István szerkesztette irodalomtörténetünk és Hegedüs Géza műve, A magyar irodalom arcképcsarnoka ír részletesen. Összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvashatók.

Dayka Gábor életének egri fejezete

A papi pályára készülő Dayka először 1782 őszén érkezett az egri gimnáziumba, ahol két évig folytatott tanulmányokat. A Kassán töltött bölcsészeti tanulmányok után, 1787-ben ismét az egri kispapok lajstromában találjuk nevét, de csupán rövid ideig, mert ugyanebben az évben feloszlatták az egri szemináriumot, és szeptember 1-től már a pesti papnevelő intézet (generale seminarium) növendéke.

A császári rendeletre létrehozott pesti központi papnevelő intézet hosszú ideig az ortodox katolikusok mély ellenszenvét váltotta ki viszonylag liberális szelleme miatt. A jozefinista papnevelő intézetről, amelyben Dayka életének talán legboldogabb időszakát élte, Mihalovics Ede A katolikus predikáció története Magyarországon című  könyvében ilyen elmarasztaló jellemzést ad: A „generale seminariumban (…) a tanárok előadásaikban oda törekedtek, hogy tanítványaikat fölvilágosodott toleráns papokká neveljék, akik holmi vallási apróságokkal nem törődnek, hanem csak a békét tartják szemök előtt”.

A pesti szeminárium ideális környezet volt a költészet és a felvilágosodás tanai iránt fogékony fiatal számára. Az itt eltöltött három év alatt nyelveket tanult, megismerte a felvilágosodás irodalmát, tanulmányozta filozófusait, és költőként olyan hírnévre tett szert, hogy Kazinczy barátságát is elnyerte. Az intézet haladó szellemű elöljárója, Wohlgemuth Fülöp segítségével a felvilágosodás eszméit hirdető műveket fordított, társaival Spalding és Montesquieu műveit ültette át magyar nyelvre, illetve ekkoriban készítette el a Blumauer-átdolgozását. Ez utóbbi tartalmazza Dayka vallástételeit, melyek az igazságra törekvő ember világnézeti vívódásairól adnak tanúbizonyságot: „Külön bír a vallás, Külön a józan ész.”, „A puszta értelem, a hová nem férhet, Ott, csak ott kezdődik a vallás országa”.

II. József halálát követően a generale seminariumot feloszlatták, az egri intézetet újra felállították. Ekkor, 1790-ben érkezik Dayka társaival újra a katolicizmus fellegvárának számító Egerbe, ahol a jozefinizmus és a felvilágosodás helyi ellenségei ellenérzéssel fogadták a felvilágosult papnövendékeket. Szaicz Leó egri szervita ezt írta érkezésükkor: „… hogy legjobb volna azokat a felvilágosodott kispapoknak nagyrészét jókor útnak bocsátani, hogy a többieket meg ne vesztegessék, s valaha a népet meg ne botránkoztassák, el ne ámítsák…”

1791. július 2-án Dayka próbaprédikációt tartott az egri szervita templomban. Beszédének témája a tolerancia volt, amely II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete óta heves vitákra adott okot. II. József halála után a katolikus egyház ellentámadásba lendült, megkezdődött a jozefinista reformeszmék kiirtása. Ezzel magyarázható, hogy a beszéd fogadtatása cseppet sem volt kedvező.

Különösen Szaicz Leó szervita hitszónok – akinek fanatizmusa még pesti évei alatt Daykát két alkalommal is gúnyvers megírására ihlette – követte kiemelt figyelemmel a fiatal papnövendék beszédét. A prédikációban, melynek eredeti kézirata az Érseki Levéltárban található, Szaicz 60 eretnek hibát számlált meg, s ezért feljelentést tett Eszterházy Károly püspöknél a papnövendék ellen.

Eszterházy egy Tajer nevű kanonokot bízott meg az ügy kivizsgálásával. A püspök által összehívott konzisztórium jegyzőkönyvébe 1791. július 19-én jegyezték be a végzést, amellyel kizárták Daykát a szemináriumból. Az indokok között szerepeltek „a növendék helytelen és kivált egyházi állapothoz cseppet sem illő” elvei, amelyeket nem volt hajlandó feladni.  A végzés írója azt is megjegyzi, hogy az egyházi tanács egyes tagjainak más irányú, szóbeli információi is hozzájárultak Dayka kizárásához. Ebből következtető, hogy Szaicz meglehetősen sokat tett annak érdekében, hogy személyét ért sérelmei miatt ilyen úton nyerjen elégtételt a fiatal papnövendéken.

A Magyar Kurir egri levelezőjének korabeli tudósítása így számol be Dayka kizárásáról:

„Ez idén történt, hogy növedékpap, a ki jövendőben a püspökségnek dísze fogott volna lenni és az őt ismerők által feddhetetlen erkölcsei mellett a legnagyobb tudományokban mélyen jártas, az okból indíttatván, hogy a város nemsokára királyi várossá leend, s kétségkívül minden  lakosokat fogad magába, a keresztényi türelemről prédikált; én nem hallottam beszédét, de közönségesen azt mondják, hogy semmi sem volt benne a türödelem ajánlásán kívül olyas, a min fenn lehetett volna akadni.”

Látnivalók

Az utcában műemlék épület nem található.


Forrás

Irodalom

  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2., köt. A belterület nevei. Eger, 1973
  • Kiss Péter: Amiről az egri utcanevek mesélnek. = Népújság, 1986. dec. 28. p. 5.
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • Lőkös István: „Külön bír a vallás, külön a józan ész”: Dayka Gábor Egerben. = Népújság, 1969. aug. 17.  p. 8.
  • Lőkös István: Dayka Gábor egri éveiről. = Irodalomtörténet 1962/3-4. sz. p. 398-409.
  • Lőkös István: Dayka Gábor születésének 200. évfordulóján. = Népújság, 1969. márc. 30.  p. 8.
  • Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I.: 1787-1800.  Eger, 1962

Képek

1. kép., Dayka Gábor portréja 
In.: Szántó Tibor: Szép magyar könyv (Akad. K., 1974. 222. kép) - URL
2. kép, Utcarészlet a Knézich utca felől
3. kép, Utcarészlet
4. kép, Utcarészlet
5. kép, Bejárat az utcába a Servita utca felől


Írta és fényképezte: Miklós Andrea