Knézich Károly utca

Az utcanév története

Nagy múltú egri utca. Az I. sz. kórháztól kiindulva halad az Eger patak Tűzoltóhídjáig. A régi káptalani városrészben fekszik.

Nevezték Káptalan-utcának, Széles utcának és Mecset utcának is. A 17. században itt volt a káptalani kúria, itt sorakozott a kanonoki házak jó része is, többnyire a nyugati oldalon. Erdődy püspök idejében, 1727-ben fejeződött be a középkori templom barokk székesegyházzá építése, és addig a még itt lakó kanonokok átköltöztek a székesegyház közelébe (így alakult ki a mai Kossuth utca).

1929-ben a Klebelsberg térről kiszorult dinnye és káposztaárusok ebben az utcában ütötték fel a sátraikat. Naponként 50-80 falusi szekér állomásozott az utcában. A káposztaszezon idején rothadó hegyek tornyosultak a gyalogjárók mentén, dinnyeéréskor pedig a dinnyeőstermelők tanyáztak az utcában addig, amíg csak el nem fogyott a kocsin levő áru. A közegészségügyi és idegenforgalmi szempontból tarthatatlan állapotnak Trak Géza polgármester vetett véget. Rendeletben tiltotta meg a dinnye kocsiról való árusítását, valamint ősszel a káposzta nagyban való árusítását, s azt csakis a Czifra téren engedélyezte meg.

Az utca mai neve a hős aradi vértanú emlékét őrzi.

Az 1899. október 6-i megemlékezésre készülve, Eger város képviselőtestületének közgyűlése a Mecset utcát a vértanútábornokról, Knézich Károlyról nevezte el, kielégítve ezzel a város lakosságának régi óhaját.

Knézich Károly életrajza

Knezič Károly (1808-1849)

Látnivalók

Minaret (Mináré)
Knézich Károly u. 1. szám előtt

A török építészetnek Magyarország területén egyik legkiválóbb alkotása. A tizennégyszög alaprajzú, negyven méter magas novaji kőből faragott torony kovácsoltvas körerkélyére 97 csigalépcsőfok vezet fel.

1829-ben Pyrker érsek fedette be egy bádogkupolával, amelyre ugyanekkor helyezték el a félholdra állított keresztet.

1895-ben a nyári zivatarok alkalmával a villám megrongálta a csonkamecsetet, amely sürgős restaurálásra szorult. A Műemlékek Országos Bizottságának másodépítésze Stehló Ottó készítette el a restaurálásra szoruló minaret tervét. A helyi sajtó a következő képen mutatta be a tervet: „A restaurálandó minaret tetejét a koszorútól kezdve mind lebontják, s újonnan, de ugyanazon kövekből építik fel. A minaret tetőzete azonban a terv szerint egészen elütő lesz a mostanitól, amennyiben 6 méter magasságú, góth stílű kőkupolát fognak a mostani egyszerű födél helyett építeni, s ezen kupolára jön majd az aranyozott gömb a félholddal s felette a kereszttel. Az Országos Bizottság terve szerint tehát a minaret igen díszes és impozáns fog lenni.”

Az 1897. évi helyreállítás költségei 4656 koronát emésztettek fel.

1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség a minárén kisebb állagmegóvási munkákat végzett.

A mináré építéstörténetéhez tartozik, hogy az Eger feladása után visszamaradt törökök között volt egy „toronyőr vagy hodzsa”, aki a keresztségben a Pap Dávid nevet vette fel. Az öreg hodzsát látnoki és jóstehetsége miatt nagy tiszteletben tartották az egri törökök. Papp Dávid 102 éves korában halt meg Egerben.

A térré kiszélesedő Knézich (akkori Széles) utcában magányosan álló egykori „Széles úti vagy Khetkuda-dzsámi” remekbe faragott mináréja azt sejteti velünk, hogy az 1841-ben (városrendezés miatt) lebontott kupolás dzsámija – amely kelet-nyugati irányban szorosan összeépült vele – egyike lehetett legpompásabb török emlékeinknek a XVII. században.

KNÉZICH KÁROLY U. 1. SZ.
Markhot Ferenc Kórház (Irgalmas kórház, gyógyszertár, kolostor és templom)

Erdődy Gábor püspök 1726. október 8-án kelt alapító levelében közölte, hogy kórházat kíván létesíteni. Ebből a célból telepítette be Egerbe az istenes Szent János által alapított betegápoló irgalmas rendet. 1727. március 20-án rakták le a kórház alapkövét, 1728. december 27-én nyitották meg szerény tízágyas kórházukat, amelynek már a kezdetektől volt gyógyszertára is. Templomul a Minaret tövében álló átalakított török mecsetet használták.

1730-ban megkezdték a nyugati, majd 1746-ban az északi szárny építését is. A régi rendház 1748-ra épült ki teljesen, az egész U alakú épülettömb a Knézich utcára nézett.

1754-ben nyerte el végső arculatát, amely 1841-ig nem változott.

1769-ben, Eszterházy püspök kiadott rendelkezése alapján, ebben a kórházban kezdték meg a magyar rendszeres orvosképzést. Markhot Ferenc megyei tisztiorvos javaslatára 1769. november 25-én, az egyetem keretén belül nyílt meg a Scola Medicinalis, az Első Magyar Orvosi Iskola, megelőzve a nagyszombati, illetve a budai egyetemet is.

Mindössze 3 évig működött, mert közben megalakult a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetem orvosi fakultása. Bécs nem engedélyezte egy főiskolai szintű orvosképző működését a vele szemben álló egri püspök irányítása alatt. Így sorvadt el az Eger egyetemével kapcsolatban tervezett, már megindult orvosi kar is.

1841-ben a mecsetet lebontották, és az épületet lezáró kápolna 1844-ben készült el.

1907-1909 között az épületet megnagyobbították, ekkor épült meg az egyemeletes Markhot utcai épület. 1944. október 28-án bombatalálat érte a patakparti szárnyat. Márkus Béla tervei szerint 1954-57 között az épületet felújították és részben újjáépítették.

Az 1960-as években kezdődött nagymértékű fejlesztések érdekében az irgalmas rendi kórháztól északi irányban fekvő kisebb-nagyobb telkeket kisajátították. (Tüzép telephely, faipari üzem, jó néhány lakás.)

1975-ben újabb bővítésre került sor, ekkor sajátították ki többek között a Knézich-házat is.

November 10-én rakták le a 410 ágyas új kórház alapkövét.

Az intézmény 1989-ben vette fel Markhot Ferenc nevét, s ekkor került az emblémába a gránátalma, amely hirdeti az irgalmas rendi eredetet. (Az Istenes Szent Jánosról elnevezett Irgalmas Rend jelképe a gránátalma és kereszt. A gránátalma és kereszt együttes szimbóluma az irgalmasságot és az áldozatot jelképezi. A kipattanó gyümölcs arra emlékeztet, hogy szeretetünket kiárasszuk, míg a kereszt arra, hogy áldozat nélkül nincs irgalmasság.)

Knézich-ház (1975-ben lebontották)

A ház 1775-1792 között Bosnyák Imréné tulajdona volt, lakója Lédig Ferenc kőfaragó. 1805 körül Szilágyi István megyei levéltáros, 1811-14 között nemes Benkő Ignác orvos volt a ház tulajdonosa. 1815 körül a házat bővítették. 1844-től Knézich is itt lakott.

Knézich Károly honvédtábornok 1844. június 3-án feleségül vette Kapitány Mihály egri városi szenátor lányát. 1846-1848 júliusa között Egerben szolgált, s e házban lakott. Ebben a házban volt egyébként a 18. század harmadik negyedében a rácok iskolája, akiknek nagy pártfogója volt a ház tulajdonosa, Szerháti Rózsa Pál gazdag, rác kereskedő.

1899. október 21-én Eger város képviselőtestülete Jankovics Dezső polgármester elnöklete alatt elhatározta, hogy Knézich Károly volt honvéd tábornok emlékére azt a házat ahol lakott, emléktáblával jelölik meg, amely emlékeztet Knézich Károly Egerben töltött éveire.

Az épületet 1975-ben lebontották a kórház bővítése miatt. A Knézich Károly-emléktáblát 1983-ban áthelyezték a Káptalani kúria kapubejáratának falára, amely a kórház építése során kettétört.

A volt Káptalani kúria bejárata (volt Káptalani kúria, Heves megyei Bútoripari Vállalat)

A Káptalani kúriát a kórház bővítésekor lebontották.

A városi adóösszeírásokban 1721-től mint káptalani udvarház szerepelt. 1785-1834 között a „Káptalan Curiája”. A gazdasági udvar egyik épületének homlokzatán befalazott káptalani címeres, feliratos 1587-ből származó kőtáblát 1923-ban Szmrecsányi Miklós kibontatta, és az általa berendezett akkori líceumi lapidáriumban állíttatta fel.

Csak a szépen faragott kő kapukeretét őrizték meg, amely egykor a káptalani kúria bejárata volt.

A kapuépítmény íves timpanonjában, kartusban a főkáptalan részben festett sasos kőcímere látható, alatta a kosáríves záródású kapunyílás, 1765-ös felirattal. Kétoldalt egyenes záródású gyalogkapuk. A bal oldali gyalogkapu mellett látható a Knézich emléktábla.

KNÉZICH KÁROLY 8. SZ.
Egri Kulturális és Művészeti Központ Bartakovics Béla Közösségi Háza (Legényegylet)

Magyarországon hetedikként alakult meg az Egri Legényegylet, – de mint tisztán magyar egylet – első az országban. 1860. szeptember 8-án volt a Legényegylet zászlószentelése. Ideiglenesen a Dobó utca egyik házában kezdték meg működésüket. Bartakovics Béla érsek a kezdetektől támogatta az egylet létrehozását. Az ünnepélyes zászlószentelésen rövid beszédében a következőket mondta: „Sokszor akartatok már kedvemet keresni, de sohasem találtatok úgy, mint ezek a fiúk most. Hát adok nekik négyezer forintot. Vegyetek nekik egy házat, hadd legyen nekik egy állandó Legényegylet… ”

A Káptalan-sori akkori Aranyszolga vendéglő épületét szemelték ki. Ez az épület a káptalan tulajdona volt, amelyet még 1776. január 19-én vette meg 300 frt-ért Pillik Ignáctól, s ott volt azután hosszú ideig az Aranyszolga nevű kocsma, illetve vendéglő. Ennek az ára azonban 7000 forint volt. Szerencsére Eger másik jótevője, a főkáptalan volt az épület gazdája, így aztán megkaphatták az épületet fele áron. A belső átalakítást követően 1861. október 1-én foglalhatta el állandó székházát a legényegylet.

Az ünnepélyes megnyitót követően a korabeli sajtó a nagy mecénást a következő képen méltatta: „És jött a »szelíd galamb«, Bartakovics, a főkáptalan testületben és egyenkint! Bőkezűségök eredményeként alig egy év mulva beköltözhetett az ifjú egyesület az „Aranyszolgá”-hoz címzett egykori vendéglő épületébe, amelyet most tett oly díszessé és naggyá a főpapi bőkezűség s melyben bizonyára sokáig lesz jelszó az »Isten áldd meg a tisztes ipart!«”

Az átalakítást követő évtizedekben a szükségleteknek megfelelően időnként renoválásokra került sor.

A székház bővítésének a gondolata már 1886-ban felmerült, végül a század elején dr. Nagy János alelnök valósította meg a tervet.

A Legényegylet 50 éves jubileumára (1910. szeptember 8-ra) az épületet átépítették, egy emelettel bővítették. A földszinten kapott helyet a tanonc-otthon 25 ággyal, konyhával, az emeleten 3 szobát és egy hatalmas termet alakítottak ki. Az új épületet ünnepélyes keretek között Szmrecsányi Lajos püspök szentelte fel.

Az 1920-as évek végén a székház szűknek bizonyult a megnövekedett tagság, a város polgárainak kielégítésére, ezért az 1927. április 7-i 69. közgyűlés az épület nagyszabású, tanoncinternátussal egybekötött kibővítéséről döntött. Az addigi otthonra új emeletet húztak. Az egri Nagy Testvérek készítették a tervezést és a kivitelezést is. Az építkezés 1929 áprilisában kezdődött el és december 30-ra be is fejeződött. A Katolikus Legényegylet gyönyörű kétemeletes székházát vitéz Subik Károly apátkanonok, a Legényegylet elnöke szentelte fel. Avató beszédében a következőket mondta: „Két ünnep közé esik az új épület felépítésének története. A húsvéti ünnepek alatt tettük le az első kapavágást, most pedig a karácsonyi ünnepek fénykörében gyűltünk össze, hogy az Úristen áldását reá kikönyörögjük. Ez a két határünnep mintegy jelképezi azt, hogy ezt az épületet hittel és hitből építettük fel”.

A székház nagyszabású felavatására 1930. szeptember 7-én került sor, a Legényegylet alapításának 70. évfordulóján.

1935-ben a vezetőség megvette a székház melletti épületet. Ezt lebontották, majd helyén kerthelyiséget létesítettek, amely söröző és tánchely céljait szolgálta.

1942-43 telén átmeneti jelleggel hadirokkant üdülővé alakították.

Az államosítás után az ingatlant 1953-ban a Városi Tanács tataroztatta és felújíttatta, majd 1983-1985 között a Heves Megyei Tanács korszerűsíttette, és ekkor kapta meg a mai belső kialakítását. Az elmúlt évtizedekben számos intézmény működött az épületben. A Művelődési Minisztérium 1963-ban engedélyezte a Heves Megyei Művelődési Ház létrehozását. Neve később Heves Megyei Művelődési Központra változott. 2005-ben felvette Bartakovics Béla egri érsek nevét.

Az épületben 2008. január 1-e óta az Egri Kulturális és Művészeti Központ Bartakovics Béla Közösségi Házaként működik. Itt működik az 1993-ban újjáalakult Kolping is, amely az épület korábbi birtokosa volt. (Ezt emléktábla is hirdeti az épület falán.) Az épület ma a város kulturális életének egyik centruma.

KNÉZICH KÁROLY U. 30. SZ.
Lakóház (Csank-Jetléry-Nánásy-ház)

Az utcavonalban álló L alaprajzú emeletes korabarokk lakóház, a kapukeretbe vésett évszám szerint 1707-ben épült. A késő középkorban valószínűleg káptalani vagy kanonoki ház volt.

Az épületet 1738-ban vásárolta meg Csank György városgazda, majd eladták Haidlperger Lipót serfőzőnek, aki átépítette. 1799-től 1805-ig Jetléry József püspöki számtartó tulajdonába került. Később a Gál, Szabó, Nánásy nemesi családok kezén volt 1903-ig, majd 1940-től Csanádi István és neje a tulajdonosok. A felújítás során az első emeleti könyöklőpántos szalagkeretes ablakok közé két szoborfülkét építettek. Az épület jelenleg is lakóház.


Forrás

Irodalom

  • 1860. szept. 8. – 1910. szept. 8. : Az Egri Katolikus Legényegylet jubileuma (Eger c. lapban)
  • Breznay Imre: Eger a XVIII. században. Eger, 1933
  • Breznay Imre-Karcos Béla: Egri képeskönyv. Eger, 1937
  • Bodó László: Knezič Károly honvéd tábornok. Eger, 1998
  • Csiffáry Gergely: Történelmi emlékhelyek Heves megyében. Eger, 1985
  • A csonkamecset restaurálása = Eger, 1896. február 15. (Eger c. lapban)
  • Az egri hóstyák. szerk. Guszmanné Nagy Ágnes, Miskolczi László, Petercsák Tivadar. Eger, 2007
  • Füvesi József: Ötven év után = Eger, 1910. október 8. (Eger c. lapban)
  • Gerő László: Eger. Budapest, 1954
  • Képviselőtestületi ülés = Eger, 1899. október 24. (Eger c. lapban)
  • Nagy József: Eger török műemlékei. Budapest, 1961
  • Szecskó Károly: Az Egri Katolikus Legényegylet története (1860-1951). Eger, 1992
  • Szmrecsányi Miklós: Eger művészetéről. Budapest, 1937
  • Trak Géza polgármester egy erélyes intézkedéssel végre rendet teremtett a minaret környékén= Eger, 1929. augusztus 28. (Eger c. lapban)
  • Voit Pál: Heves megye műemléke II. Budapest, 1972

Képek 

1. kép, Árusok az Irgalmas Rend temploma előtt
2. kép, A korabeli Knézich Károly utca
3. kép, A mai Knézich Károly utca
4. kép, Knézich Károly
5. kép, Az egykori Minaret az Irgalmas Rend templomával
In.: Gerő L. i. m.
6. kép, A Minaret kupolája
7. kép, A Minaret körerkélye a kupolával
8-9. kép, A Minaret
10. kép, Az Irgalmas Kórház épülete korabeli képeslapon
11. kép, Schola Medicinalis emléktábla
12. kép, Emléktábla az 1944. október 28-i bombázás áldozatai emlékére
13-14. kép, A volt Irgalmas Rend kórházának épülete
15. kép, Pyrker János László érsek címere
16. kép, Erdődy Gábor érsek címere
17. kép, A templom homlokzatának szobrai
18. kép, Gábriel arkangyal szobra
19. kép, Istenes Szt. János szobra
20. kép, Mihály arkangyal szobra
In.: Csiffáry G. i. m.
21. kép, Az egri kórház belső kertjében látható Markhot Ferenc életnagyságú mellszobra
In.: Bodó L. i. m.
22. kép, Az Irgalmasrend szimbóluma a Gránátalma Király Róbert alkotása, amely a Sürgőségi Osztály előterében látható
In.: Voit P. i. m.
23. kép, Az egykori Knézich-ház
In.: Szmrecsányi M. i. m. 
24. kép, A Knézich-ház emléktáblája
25. kép, Az egykori Káptalani kúria
26. kép, Feliratos kőtábla az egri káptalan jelvényével
27-28. kép, A volt Káptalani kúria bejárata
29. kép, A Főkáptalan címere
30. kép, A Knézich-házról áthelyezett emléktábla
31. kép, Az egykori Katolikus Legényegylet egyemeletes épülete
32. kép, Az Egri Katolikus Legényegylet emléktáblája
33-34. kép, Az Egri Kulturális és Művészeti Központ Bartakovics Béla Közösségi Háza
35. kép, A Katolikus Legényegylet jelszava az épület bejárata felett
36. kép, Az egykori Csank-Jetléry-Nánásy-ház
37. kép, A mai lakóház
38-39. kép, A mai lakóház szoborfülkéje

Írta és fényképezte: Kiss Adrien