Koháry István utca

Az utcanév története ­­­­

Az Árpád utca folytatása a Vörösmarty utca irányába, négy sávon vezeti át a városon áthaladó forgalom nagy részét. Régebben Belső sornak nevezték, a vele párhuzamosan haladó Szederkényi utcát pedig Külső sornak.

Koháry István életrajza

1649. március 12-én született a csábrági várban. Apja, Koháry I. István bányavidéki főkapitány volt, 1664-ben csatában vesztette életét.

Fia, Koháry II. István már gyermekként megismerte az ütközetek, portyázások világát, de apja taníttatni akarta. Nagyszombatban, majd a bécsi egyetemen tanult. 1667-től Fülek várának kapitánya lett, I. Lipót császár nevezte ki, hogy biztosítsa a család hűségét.

1682-ben a váradi basa körülzáratta Füleket Thökölyvel, aki az ostrom végén fogságba ejtette Koháryt. Huszonhárom hónapig raboskodott a regéci várban, majd Munkácsra került. Innen megpróbált megszökni, de nem sikerült. Tokajba, Sárospatakra és Ungvárra szállították és szigorúan őrizték, értékes rab volt.

Kiszabadulása után Lipót császár fogadta Koháryt és udvari kísérete előtt „Speculum Fidelitatis”-nak, a hűség tükrének nevezte őt. Még XI. Ince pápa is elismerte érdemeit, amit a kereszténységért tett. Később a székesfehérvári, valamint a budavári ostromban tűnt ki katonai képességeivel. A győzelem után a budai vár parancsnoka lett, de 1687 novemberében már Eger alá érkezett csapataival.

Az 1687-os egri ostrom során Egert nyugat felől az ő csapatai zárták körbe. Sáncokkal megerősített tábora a mai Honfoglalás, a Bethlen és a Petőfi utcák nyugati vége felett emelkedő tetőn épült ki. A sáncokat egészen a 18. század elejéig látni lehetett, a nép Koháry sánca néven emlegette. A mai Szépasszony-völgyet pedig még a 19. század első felében is Koháry-völgynek hívták, a Koháry-forrás nevet ma is használjuk. A mai Hajdúhegy, a hajdani táborhely, már 1707-ben viselte ezt a nevet.

Az ostrom során egy ütközetben a Hatvani-kapunál Koháry jobb karja súlyosan megsérült, amit Bécsben próbált meggyógyíttatni, de nem sikerült, egy orvosi hiba miatt karja megbénult.

A Rákóczi-szabadságharcban Bécs mellett állt, I. József 1711-ben Hont vármegye örökös főispánjává, III. Károly pedig tábornaggyá nevezte ki. 1715-ben országbíró lett. Ő volt a bíróság elnöke Korponay Jánosné, a Jókai regényében szereplő „lőcsei fehér asszony” perében is.

Élete utolsó éveit a csábrági várban töltötte. 1731. március 29-én hunyt el. Sírja a garamszentbenedeki bencés apátság ősi családi kriptájában található.

Támogatta a kor legkedveltebb költőjét, Gyöngyösi Istvánt, de maga is igen sok verset írt, illetve „memorizált”, mert a börtönben, a fogság hosszú évei alatt kezdett verselni. Az irodalomtörténet Koháryval zárja le a barokk főúri költészet korszakát. 1687-ben diktálta le a tizenkét részből álló általános erkölcsi elmélkedéseit tartalmazó művét.  Az olvasóhoz intézett előhangban olvasható:

Az ki Eger alatt, karja sebesülve,
Epedett bújában sorsát keserülve
Fájdalmai árjában, éppen elmerülve,
Töltötte napjait, hol fekve, hol ülve.

Egy hosszabb „gasztronómiai” verse itt olvasható. Talán nem véletlen, hogy Gyöngyösön egy étterem viseli a nevét.

Látnivalók

Az utcában műemlék épület nem található.


Forrás

Irodalom

Képek

1. kép, Lantos Györgyi domborműve
2. kép, Koháry István arcképe
3. kép, Markolt György kecskeméti Koháry-szobra
4. kép, Utcarészlet

Írta és fényképezte: Szabó Mihály