Kolacskovszky Lajos utca

Az utcanév története ­­­­

A Vörösmarty utcából nyíló rövid zsákutca, amely a Reményi Ede térbe torkollik. Több neve is volt régebben, mint például Papkert, Tisztikert. Korábbi egri térképeken (1930, 1943) még nincs rajta, az utca és a tér helyén a papnevelde, a mai Hittudományi Főiskola kertje volt.

Kolacskovszky Lajos életrajza

1891. január 2-án született Jászárokszálláson, ahol apja tanító volt. Az elemi iskola 4. osztályának befejezése után a ciszter főgimnáziumában tanult, ahol 1909-ben érettségizett. Még abban az évben a jogakadémia hallgatója lett.

1912 szeptemberében csatlakozott a Nagy György által alapított Magyar Köztársasági Párthoz, s titkára lett a párt egri tagozatának. Az egri munkásmozgalommal 1913-ban került kapcsolatba. 1915-1917 között részt vett az I. világháborúban, majd 1917 őszén vármegyei tisztviselő lett. A polgári demokratikus forradalom magyarországi győzelme után 1919. január 1-én belépett az MSZDP egri szervezetébe. Rövid idő alatt a párt vezetőségi tagja lett.

1918 novemberében megalakult a Magyar Közalkalmazottak Szövetsége egri csoportja, melynek elnökévé választották. 1919. március 22-én Kolacskovszky jelentette be a Tanácsköztársaság kikiáltását a megyei munkástanács ülésén. Tagja lett a megyei ötös direktóriumnak, megbízást kapott a közigazgatási ügyek irányítására. Május elejéig vett részt a Tanácsköztársaság megyei vezetésében, majd tevékenységének fő területe a politikai felvilágosító munka lett.

 A proletárdiktatúra leverése után Kolacskovszkyt is letartóztatták, másfél év börtönbüntetésre ítélték, majd internálták. 1922. február 5-én tért vissza Egerbe, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. Állást nem kapott, így Szegedre került, ahonnan 1926-ban a fővárosba költözött, ahol 16 éven át élt. A természetbarát mozgalom tagja lett, 1929. március 10-én belépett a Természetbarátok Turista Egyesületébe, melynek 1932-ig volt a tagja.

1942 szeptemberében költözött vissza Egerbe. A világháború végén belépett a Magyar Kommunista Pártba, bekapcsolódott a kibontakozó kulturális életbe. Az Egri Nemzeti Bizottság kinevezte főlevéltárosnak 1944. december 31-én. 1945. január elején létrehozta az egri köztisztviselők szakszervezetét, amelynek elnöke lett.

1947. május 31-én nyugállományba vonult, de sok időt töltött az Állami Levéltárban, az adatgyűjtés mellett tanulmányokat is írt. Külső munkatársa volt a Heves Megyei Népújságnak. 1945 és 1953 között több száz történelmi és turisztikai tárgyú cikket és tanulmányt írt.

Egerben hunyt el 1954. január 4-én.

Bélapátfalva közelében, a Telekessy-vendégház előtt áll egy emlékoszlop, amely a turista Kolacskovszkyra emlékezik. A kék turistajelzés mellett található a közelben a Kolacskovszky-forrás.

Látnivalók

Az utcában nem található műemlék épület.


Forrás

Irodalom

  • Kolacskovszky Lajos (Szócikk a Magyar életrajzi lexikonból)
  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
  • Szecskó Károly (szerk.): Kolacskovszky Lajos válogatott munkásmozgalom történeti írásai = Heves megyei Propagandista 1979/80. 43. sz.
  • Szecskó Károly (szerk.): Munkásmozgalmi harcosaink: Életrajzi lexikon. Eger, 1970

Képek

1. kép, A Kolacskovszky-forrás
Túrabakancs - URL
2. kép, Kolacskovszky-emlékoszlop a Bükkben

Írta és fényképezte: Balázs Norbertné