Kossuth Lajos utca

Az utcanév története  ­­­­

A középkorban a Buda felől a várba vezető hadiút utolsó szakasza, amely a Hatvani-kapunál lépett a városba és kelet felé – az Eger vizén álló hídon át – a vár nyugati kapujához érkezett.

A régi Lenin út, a mai Deák Ferenc utat és az Almagyar utcát összekötő széles, műemlékekben gazdag utca. Több neve is volt. A 18. század közepén Hatvani utca, majd Urak utcája, ezután Barátok utcája néven volt ismeretes. Utóbbi elnevezés a ferences rendi barátok templomára és kolostorára utalt. Nevezték még Hosszúpince utcának 1802-ben, majd a Kaszárnya utca nevet viselte, mivel a 19. század közepén a mai Butler-ház kaszárnyaként működött.

Káptalan utca volt a neve 1945-ig, mert itt voltak a kanonokok rezidenciái. Ebben az utcában volt a Barátok hídja is, egy 1787-es összeírás szerint a patakon túli részt Baráthíd utcának nevezték. Nevezték régen Császár és Hatvani belső utcának is. A felszabadulás után a Vörös Hadsereg útja nevet viselte, majd rövid ideig Ifjúság útja volt a neve. Ma már Kossuth Lajos emlékét idézi az utcanév.

A Kossuth utca történetéhez szorosan hozzátartozik az Eger-patak fölött átívelő híd története is. E helyen a középkorban és a török időkben is híd állott, de hogy milyen és mikor pusztult el, nem tudjuk biztosan. Forrásainkban már kőhidat említenek itt, a barokk kori feltehetően a Giovanni Battista Carlone által épített piactéri, úgynevezett Minoriták hídjával egy időben keletkezett.

Az 1787. évi összeírás szerint „itten vagyon Eger patak, amely hasítja egész Eger várost. Azon kőhíd sz. Lőrinc és sz. Sebestyén képeivel megékesítve.” Ez a szobordíszes híd az 1813. évi árvízkor ledőlt, 1815-ben újjáépítteti a város Zwenger József egri kőművesmesterrel, aki „építi a hidat az Oroszlán vendéglőnél és a Farkasvölgyben.” Az 1944-ben a visszavonuló német hadsereg által felrobbantott híd azonos volt a „Czwenger József kőmíves mester” aláírású hídtervvel.

Kossuth Lajos életrajza

Részletes életrajz itt olvasható.

Kossuth Lajos életének egri vonatkozásai

Feleségének írt leveleiből tudjuk, hogy 1849. március 27-én Tiszafüreden tartózkodott. Az ott írt levélben arra utal Kossuth, hogy március 30-án érkezik majd Egerbe, hogy két napot ott töltsön. Következő levelein március 30-án, valamint 31-én már egri keltezés szerepel. „Eger nagyon kedves hely, gyönyörű vidék…lelkesült nép…én pedig az érseki palaisban úgy lakom, mint egy király…” – írja.

Következő levele 1849. április 2-án kelt Egerben, melyet a feleségének írt. Megszólítása minden egyes levelében ugyanaz: „Kedves Angyalom!”. 1849. április 3-án kelt levelét már Jászberényből írta feleségének. „…hanem azt mondhatom, hogy az asszonyok mindenütt, még a derék Egerben is százszorta jobbak, lelkesebbek a férfiaknál. Exaltált nép ez a fejércseléd…”.

Kossuth híres mondása („Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot!”) az érseki palota déli homlokzatán elhelyezett emléktáblán olvasható. A híres vendéget a tanuló ifjúság, a polgárság külön-külön fáklyás zenével tisztelte meg.

Ismereteink szerint Kossuth 1849-ben többször is utalt leveleiben a Heves megyei lakosok és az egriek hazaszeretetére. Még Dobó Istvánra és a török elleni csatára is kitért, amikor az egri nők hazaszeretetét dicsérte, amely még több évszázad elteltével sem szűnt meg.

Kossuth Lajos Eger díszpolgára lett, erről így írt egy korabeli sajtó:

„Az erről szóló díszoklevél, melyet Szabó Béla egri jogakad. polgár, városunk szülötte, nagy szorgalommal és ügyszeretettel készített…a polgármesteri hivatalban pár napig megtekinthető, mely után a rendeltetési helyére fog eljuttatni…Fölül Eger város, alul Heves megye czímere díszlik…Szövege…ékírással következőleg hangzik DÍSZPOLGÁRI OKLEVÉL. Mi Eger város nevében….megemlékezünk Kossuth Lajos hazánk nagy fiáról, ki a magyar nemzet önállása és függetlensége mellett vívott küzdelmes harczok közepette a vezérzászlót …lobogtatta…aki nemcsak e hon szűk határai között élő népeknek nyerte meg hálás szeretetét, hanem több világrész polgárai között is diadalmeneteket tartott…Kossuth Lajos hazánk nagy fiát a mai napon tiszteletünk és szeretetünk jeléül városunk díszpolgárává egyhangúlag megválasztottuk.”

Kossuth Lajos több egri személlyel is tartotta a kapcsolatot, és rájuk különböző feladatokat bízott.

Blaskovics Gyulát Kossuth 1849. május 9-én Heves megye főispánjává nevezte ki. Csiky Sándort 1836. május 15-én Kossuth Lajos felkérte, hogy a Törvényhatósági Tudósítások számára adjon híreket Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűléseiről. Első tudósítását 1836. június 24-én küldte el. Puky Miklóst 1849. január 4-én kinevezte Eger és Gyöngyös vidékére szállítási és élelmezési kormánybiztosnak. Zalár Józsefet 1849. március 16-án tábori történetírónak nevezte ki a III. hadtesthez.   

Látnivalók

KOSSUTH LAJOS U. 4. SZ. 
Kispréposti palota

A ház helyén nemzetes Bucsányi György háza állt, aki azt 1741-ben 600 forintért vette Pongó Istvántól. A mai palotát Androvics Miklós, Barkóczy Ferenc oldalkanonokja építtette, aki 1746-tól egervári, vagyis „kis prépost” volt. A rokokó palota tervezője Pilgram Ferenc. A ház avatása 1758. december 6-án történt, de Androvics utána is szépíttette a palotáját, például 1774-ben a díszterem mennyezetére Kracker János Lukács festette az Erény diadala a Bűn felett című freskót. Az emeleti falképek Huettler Lukács munkái.

Androvics Miklós 1777. július 21-én hunyt el, házát minden tehertől mentesen arra hagyta, aki a prépostságban utóda lesz. A palotában 1785-ben Tájer György kanonok, majd húsz éven keresztül Zábrátzky József prépost lakott. 1810-1815 között Makkay prelátus, majd Durtsák kanonok, 1835-től báró Bémer László lakott a palotában. Bémer Lászlót Kossuth-párti magatartásáért 1848 után halálra ítélték.

A palota az 1827-es tűzvész alkalmával leégett. 1944-ben homlokzati szobrai szenvedtek sérülést, melyeket 1955 körül helyreállítottak.

KOSSUTH LAJOS U. 6. SZ.
Vagner-ház

Barokk stílusban épült 1735 körül, építésze Giovanni Battista Carlone. „Balogh Ádám uram őkegyelme Handler György uram és Pongó Jánosné háza szomszédságában lévő házát Vágner kanonok úrnak 620 Ft-ért eladta” – közli egy forrás 1735-ből. Vagner János őrkanonok 1772. november 17-én kelt végrendeletében elmondja, hogy házát ő maga építtette saját költségén, s úgy rendelkezik, hogy házát adják el, s annak árát „helyezzék biztos kamatra, a kamatokból a lelkipásztorkodással foglalkozó papokat részesítsék.” Eredetileg házát apácakolostor céljára kívánta hagyni, de ez meghiúsult.

1795-ben Téglássy kanonok a ház tulajdonosa, majd az 1800-as összeírásokban Csomortányi kanonok neve szerepel. Csomortányi után Grofcsik, Gégel, Frimm, majd 1848-ban Harmos kanonoké lett a ház, melyet 1930-ban helyreállítottak. A II. világháborúban megsérült „Mária Mennyek királynője” szobrot nem állították vissza, helyette az oromfülkébe Singer Mihály egri szobrász „Justitia” szobrát helyezték, melyet 1738-ban készített, s eredetileg a városházán volt.

KOSSUTH LAJOS U. 7. SZ.
Zábrátzky-ház

Klasszicista stílusban épült a 18. században, de korábban is kanonoki ház állt a telken. 1784-ben báró Barkóczy Antal egri kanonok halála után a városi tanács Povolni János egri kőművesmesterrel felbecsültette a rossz állapotban lévő házat. A jegyzőkönyv szerint az egyik oldalon a megyeháza, a másik oldalon pedig a Jókai utca határolja. A négy és fél ezer forintos becsértékből a telekérték közel kétezer forintot tett ki.

1791-ig Csomortányi Antal kanonok tulajdonában volt, ekkor került nemes Zábrátzky István fiskális tulajdonába, aki 1848-ig birtokolta. Ifj. Zábrátzky István lebontatta a régi épületet, s helyére egy új egyemeletes házat építtetett 1851-ben. A 20. század első felében a Dankó család tulajdonában állt a ház.

A Jókai utca sarkán levő kőfallal kerített kert 1945 után lett közterület.

KOSSUTH LAJOS U. 8 SZ.
Angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária Intézete és Diákotthona – Kerti pavilon

Foglár György kezdte meg építtetését 1744-ben, építésze előbb Giovanni Battista Carlone, majd Povolni János volt. Eredetileg jogakadémiának, a Collegium Juridicum Foglarianumnak épült. Kivitelezési hibák miatt az építkezés megszakadt. A második emeletet már Bartakovics építtette rá, a kápolna pedig 1855-ben készült el.

Bartakovics Béla egri érsek 1852-ben letelepítette Egerben az angolkisasszonyokat. Az érsek további adományokkal és alapítványokkal is támogatta a rendet. A Klapka György út felé eső épületszárny 1927-1930 között épült Wind István építész vezetésével.

Az iskola hátsó udvarán található egy különleges épület, Batthyány Ignác kerti pavilonja. Eredetileg a szomszédos, 10. számú házhoz tartozott, de egy telekrendezés során a 8. számú ingatlanhoz került. Rokokó stílusban épült 1770 körül. Szabadon álló, négyzet alaprajzú, levágott sarkú egyemeletes kerti pavilon külső lépcsővel, díszes rokokó korláttal, a tetőcsúcson szélkakassal díszítve. Földszinti része árkádokkal nyitott. Emeleti bejárata fölött előtető található, mely később épült hozzá. Batthányi Ignác nagyprépost megbízásából épült, Fellner Jakab építész vezetésével. 1931-ben restaurálták.

KOSSUTH LAJOS U. 9. SZ.
Vármegyeháza és börtön

A 18. század közepéig a hivatali ügyintézés a tisztségviselők házában történt. A megyegyűléseket Gyöngyösön tartották, ahol a főnemesség kuriális házzal rendelkezett. 1747 decemberében Heves vármegye közgyűlése megszavazta, hogy a megye állandó székházát felépítik. Barkóczy püspök-főispán meggyőzte a megyét, hogy vásárolják meg a Fekete Sas fogadót és annak helyére építsék fel a székházat. Az építési felügyelőnek Szentgyörgyi Jánost választották meg, s meg is kezdték az építkezést. Építésze Gerl Mátyás volt. A kovácsoltvas-díszeket Fazola Henrik készítette.

Az U-alaprajzú, kétemeletes megyeháza ún. Barkóczy-szárnya háromtengelyes, timpanonos középrilazittal, a timpanon oromzatán és az emeleti ablakok szemöldökén gazdag rokokó díszítéssel. A timpanon két oldalán 18. századi tetőablakok.

A megyeházához az utcavonalban L-alakú, egyemeletes épület csatlakozik, mindkét szinten beüvegezett árkádos folyosóval. A nyugati szárny 1838-1840 között épült Markmüller József építész vezetésével.

A börtönépület az udvar északkeleti részén, különálló épületet alkot. A kovácsoltvas rácsok a 18. századra jellemző stílusban épültek. Maga az épület 1760-1766 között készült Gerl tervei alapján. A második emelettel történő bővítés 1838-ban történt, Markmüller József építész volt a kivitelező.

KOSSUTH LAJOS U. 10. SZ.
Püspöky kanonok háza

Püspöky András kanonok Giovanni Battista Carlone építészt bízta meg az épület felépítésével. Barokk stílusban készült el az 1730-as években. Kapuját és a földszintes udvari szárnyat később építették hozzá, valószínűleg a 18. század végén. A kerti pavilon eredetileg ehhez a házhoz tartozott, s akkor épült, amikor Batthyány Ignác nagyprépost lakta.

KOSSUTH LAJOS U. 11. SZ.
Egykori Oroszlán vendégfogadó

A régi császári serház telkén építtette Barkóczy Ferenc 1753-ban. A barokk épületet 1754-ben a püspökség bérbe adja Rajtlinger Mihály kocsmárosnak, 1766-1773 között Rajner Jakab volt a bérlője. 1785-1795 között Kinszli Ferdinánd kocsmáros, majd 1795-től Sneff Antal kocsmáros (egyben parókakészítő) bérelte. Itt volt a gyorskocsi állomása, ahol kétszer is megszállt II. József. Egyszer inkognitóban 1770-ben, mikor még trónörökös volt, másodszor pedig 1784-ben. Az 1827. augusztus 27-i tűzvész, amely az egész belvárost szinte elpusztította, a vendégfogadó istállójában keletkezett.

Az 1870-es években a fogadó megszűnt, mert Bartakovics Béla egri érsek átengedte a törvényszék céljára, itt volt a járásbíróság is 1908-ig. A két világháború között a hátsó épületrész turistaszállóként működött. 1945 után az épületet teljesen átalakították.

KOSSUTH LAJOS U. 14. SZ.
Ferencrendi kolostor

Az egri ferencesek Historia Domusa szerint Pázmány és Szentiványi Márton azt írják, hogy a rend még az alapító Assisi Szent Ferenc életében, 1218-ban telepedett le hazánkban és első rendházuk Egerben volt. A házi történet írója kétségbe vonta ezt, mert szerinte a ferencesek 1481 körül érkeztek Egerbe. Más források szerint ferences rendi gyűlés már a 14. században is többször volt a városban. 1447-48 között Egri András volt a tartományfőnök. A ferencesek Egerben éltek mindaddig, míg a török 1596-ban Egert el nem foglalta.

1688-ban jelenlegi épületük helyén egy mecset állt néhány alacsony kunyhóval körülvéve, melyet megkaptak, s ezekben éltek a barátok 1704-ig. A Rákóczi-féle harcokban Eger és a rendház is erősen megrongálódott, valamint az 1709-es pestisjárvány is súlyosan sújtotta a ferenceseket. 1714-ben Kutassi János gvardián megkezdte a kolostor újjáépítését. Az udvari szárny építése 1724-ben Erdődy anyagi támogatásával kezdődhetett meg. A kert felé eső szárnyat 1735-ben kezdték el építeni. 1748-1749 között az összes falat vasrudakkal erősítették meg, s 1749-ben a kémény is felépült, s megtörtént az épület felszentelése is.

Zártsorú beépítésben álló, négyzet alaprajzú udvart körülzáró, egyemeletes épület, amelyhez a keleti oldalon a templom csatlakozik. Az épület nyugati oldalán egy 18. századi kertkapu látható, melyet Püspöky András kanonok építtetett hozzá 1747-ben.

KOSSUTH LAJOS U. 14-16. SZ.
Ferencrendi templom 

Amikor a szomszédos rendház felépítése részben befejeződött, a rend fő pártfogói, köztük Barkóczy Ferenc akkori kanonok, támogatták a templom mihamarabbi felépítését is. Erdődy püspök 1736. augusztus 2-án elhelyezte a templom alapkövét. A szentély hét éven keresztül épült. 1744-ben a felépített szentélyt deszkákkal kapcsolták a mecsetből átalakított régi templomhoz, és így egy épületet hoztak létre. 1748 végére elkészült a templom és a rendházhoz vezető folyosó fala. 1749-ben felépült a templom fala is. 1750 februárjában a hajó építését kezdték meg. 1753-ban rakták fel a tetőt és az aranyozott keresztet a hajó tetejére. A boltozat vakolása 1755-ig befejeződött. Ugyanebben az évben Püspöky kanonok állíttatta fel a Szent Ferenc oltárt. A templom kizárólag adakozásból épült fel.

Egyhajós, kéttornyos, egyenes szentélyzáródású templom. A torony között enyhén előreugrik a kapuzat. Az oromzatban Immaculata-szobor látható, melyet Steinhauser József készített. A kaputól jobbra kereszt, lábánál Mater Dolorosa-ábrázolás. A templom berendezése 18. századi. A szentély 1736-1746 között készült el, építésze Giovanni Battista Carlone, a homlokzat és a torony 1772-1776 között épült Nitsman János építész vezetésével.

KOSSUTH LAJOS U. 16. SZ.
Nagypréposti palota

1726-ban Tarródy István Heves megyei alispán tulajdonában volt, melyet eladott Handler György kanonoknak. Handler végrendeletében azt írja, hogy az általa megvásárolt házat teljes egészében az „alapjaitól újból felépítette, és kb. 10 000 Ft-ot költött rá.” Halála után adják el, s az árát helyezzék kamatra, mely kamatból támogassák a szegény papokat. A ház a 18. század végére teljesen elavult, s részben leomlott.

Ekkor Batthyányi Ignác éneklőkanonok megkezdte az újraépítését, az épület barokk stílusban 1783-ban készült el. Lakói voltak Dobronyay Miklós 1783-tól, majd 1809-től Tajer György kanonok, később nagyprépost. 1829-től Rajner Károly, később 1848-ban Lévay Sándor nagyprépostok éltek a házban. Lévay ebben a házban látta vendégül Dembinszky tábornokot, vendégei voltak még Görgey és Klapka tábornokok is a kápolnai csata előestéjén.

A második világháború után többször tatarozták. Előbb a Bükki Erdőgazdaság költözött be az épületbe, később az emeleti részbe a Heves Megye Tanácsa VB könyvtára rendezkedett be. Jelenleg a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárnak ad otthont.

KOSSUTH LAJOS U. 18. SZ.
Kanonokház

A jelenlegi épület helyén kanonoki ház állott, amelyet elsőként Kiss János szerzett meg s örökségül a káptalanra hagyott. 1785-1800 között Pál András kanonok lakott a házban. Ezután ötévenként új gazdája volt: Madarassy, báró Gerliczy, Tóth, Skopecz, báró Barkóczy, Kovács, Tassy, majd 1848-ban Zbiskó kanonok lakja. 1868-ban lebontották, s helyére Benkó Károly építész tervei alapján 1867-ben hozzákezdtek a mai neoreneszánsz palota építéséhez.

KOSSUTH LAJOS U. 20. SZ.
Steinhauser-ház 

Első adatunk 1757-ből való, amikor Fiachali János háza állt ezen a helyen. A mai épületet Steinhauser Antal egri szobrász építtette, s háztulajdonosként 1761-ben már őt jegyzik. 1766-ban Schmidt Péter, 1770-ben Hogen Mátyás volt a lakója. 1798. április 23-án Feldhoffer Imre szűcsmester vette meg, s 1851-ben még az ő nevén jegyzik. Az 1920-as években a református egyház vásárolta meg.

KOSSUTH LAJOS U. 22. SZ.
Halasy-Szigeti-ház

A ház a 18. század közepén épült, 1785-ben már nemes Koller Jánosné örököseinek birtokában van. 1800-1840 között nemes Halasy Márton tanácsos úr birtokolja, majd Halasy János. Ezután báró Reviczky Mária asszony lakja, de 1851-ben Holczer János megvásárolja a Halasy családtól. A századforduló elején a Liptayak, Ringelhanok laktak itt. A házhoz istálló is tartozott és a telek hátsó részéről kijárat nyílt az Eger patakra. A 19. század végén a Szigeti család birtokolta. A 20. század elején átépítették. Az utcai homlokzatán Immaculata-szobor látható, melyet Steinhauser József készített.

KOSSUTH LAJOS U. 26. SZ.
Butler-ház

Báró Butler József ezredes 1689-től Eger várának parancsnoka. Gyermeke nem volt, ezért örökbe fogadta unokaöccsét Butler János Lajost, aki 1714-ben grófi rangot kapott.

Több középkori eredetű lakóház felhasználásával építette a gróf Butler család, akik az ingatlant 1711-1796 között birtokolták. Egy 1797-ben történt ingatlancsere folytán (a Bródy S. út 8. sz. alatti házra cserélték) a gróf Keglevich családé lett a ház 1825-ig. 1826-1828 között gróf Keglevich sógora, Körner tulajdonaként jegyzik. Majd ajándékozás útján került a ház báró Barkóczy László tulajdonába, aki 1835-ben átadta a városnak katonai laktanya céljára. Ezért lett a neve Barkóczy-kaszárnya.

Az épület 1887-ig volt katonai laktanya. Ezután működött benne siketnéma intézet, internátus, majd 1949-1957 között ez volt az egri múzeum épülete. Falazott kőkerítését a 60-as években bontották le. Az épületen az 1972-1973-as években változtattak, átalakították, és tetőtér beépítéssel bővítették. Turistaház lett az 1980-as évek végéig, majd sokáig romos állapotban hasznavehetetlenül állt. Néhány éve szépen felújították.


Forrás

Irodalom

  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
  • Balázsné Fodor Edina: Eger érsekei voltak 1804-1943. Debrecen, 2011
  • Bardoly István – Haris Andrea: Magyarország műemlékjegyzéke: Heves megye. Bp., 2005
  • Breznay Imre – Karczos Béla: Egri képeskönyv. Eger, 1937
  • Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • Voit Pál: Heves megye műemlékei II. Bp., 1972

Képek

1. kép, A Kossuth utca hídja
2. kép, A Kispréposti-palota
3. kép, A palota bejárata
4. kép, A Kispréposti-palota homlokzati rajza
In.: Voit i. m. 335. p.
5. kép, A Vagner-ház
6. kép, Vagner kanonok házának homlokzati rajza
In.: Voit i. m. 340. p.
7. kép, A Zábrátzky-ház
8. kép, A ház nyugati homlokzata a Jókai utca felé
9. kép, Az Angolkisasszonyok intézete
10. kép, Az északi homlokzat
11. kép, A kerti pavilon
In.: Voit i. m. 360. p.
12. kép, A Vármegyeháza
13. kép, Az egykori Oroszlán fogadó
14. kép, A barátok kolostora a Kossuth utca felől
15. kép, A kolostor nyugati oldalfala
16. kép, Bejárat a ferences kolostorba
17. kép, A Barátok-temploma
18. kép, A Nagypréposti-palota homlokzati rajza
In.: Voit i. m. 375 p.
19. kép, A Nagypréposti-palota
20. kép, Emléktábla az épület falán
21. kép, Kanonokház, Kossuth u. 18.
22. kép, Steinhauser-ház
23. kép, Halasy-Szigeti-ház
24. kép, Immaculata-szobor a ház északi homlokzatán
25. kép, Utcarészlet a patak keleti oldaláról
26. kép, A Butler-ház
27. kép, Egy bank épülete a patak partján
28. kép, Utcarészlet

Írta és fényképezte: Balázs Norbertné