Legányi Ferenc utca

Az utcanév története ­­­­

A Diófakút utcának a vasúton túli rövid szakasza.

Legányi Ferenc életrajza

1884. december 8-án született Budapesten, apja vámtisztviselő volt. Egerben érettségizett, ezután gazdálkodóként élt a tanyáján. Kezdetben Egerben, majd egyre távolabbi környékeken fedezett fel újabb és újabb kövület-lelőhelyeket. Autodidaktaként képezte is magát az őslénytan szakterületén.

Öccsével közösen utat épített a várostól az Eged-hegyre, melyre támogatást ígért a városi tanács, de sajnos ezt nem kapták meg, emiatt el kellett adniuk saját birtokukat. A kutatásról azonban e nehéz időkben sem mondott le. Kapcsolatban állt a Földtani Intézettel, a Természettudományi Múzeummal, de a Magyar Nemzeti Múzeummal is. Szoros barátság fűzte Bartalos Gyulához.

1933-ban felajánlotta kollekciója egy részét a szerveződő vármegyei és városi múzeumnak, amely azonban sajnos nem nyílt meg. Gyűjteménye a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, de 1947-ben az Angolkisasszonyok Intézete szertárának tudott juttatni belőle. 1951-1963 között a Dobó István Múzeum munkatársaként már mint hivatásos muzeológus gyarapíthatta és kezelhette gyűjteménye megmaradt részét. Kutatásai során gyűjtötte a környék régészeti adatait, népszokásait és népdalokat kottázott.  Megfigyeléseit 12 kiadatlan naplókötet tartalmazza.

Értékes őslénytani anyagot gyűjtött össze, 15 fosszilis növény-, illetve állatfajt róla neveztek el. Gyűjteményét az 1950-es években az államnak adományozta. Ma az egri Dobó István Múzeum, a gyöngyösi Mátra Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet és a Természettudomány Múzeuma őrzi. 

A lesencetomaji szociális otthonban hunyt el 1964. április 9-én, sírja az egri Kisasszony-temetőben látható.

Legányi Ferencről részletesebben olvashat Guti Rita írásában.

Látnivalók

Az utcában nem található műemlék épület.


Forrás

Irodalom


Írta: Balázs Norbertné