Markhot Ferenc utca

Az utcanév története ­­­­

A Markhot Ferenc utca az I. sz. kórház előtti utca.

1788-ban Ispotály utca volt a neve, mégpedig „post Nrum 260 Herner Fer. házától ispitályig fel a parton kerekesen ad Nrum 322”. 1802-ben Ispotály köz a neve az irgalmasok itt húzódó telkéről, klastromáról és kórházáról. Később Irgalom, majd Irgalmas utcának is nevezték. A kórházat hívták Irgalmas kórháznak, illetve Irgalmas szerzet néven is említik.

Az utca a betegeket ápoló, 1727 óta Egerben is működő irgalmas rendről, „irgalmas barátokról” kapta a nevét. 1908-ban „az Irgalmas utcában emelt új kórház szükségessé tette az utca rendezését.” Később az itt gyógyító és tanító orvosprofesszorról Markhot Ferenc utcának nevezték el.

Markhot Ferenc életrajza

Markhot Ferenc egy kis Nógrád vármegyei faluban, Vittencen született 1718-ban és Egerben hunyt el 1792. május 25-én.

A 18. századi magyar orvostörténet kimagasló személyisége, Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék főorvosa. Itáliában a bolognai egyetemen, a kor egyik legjelesebb felsőoktatási intézményében végzett mint fizikus-orvos. 1746-tól Nagyváradon szolgált mint Bihar vármegye tiszti fizikusa, majd a nagyváradi püspöki udvar orvosa lett. Emellett elnyerte Forgách Pál váradi püspök udvari orvosának tisztét is. Orvosi tudása messze földön híressé tette. Tevékenységére fölfigyelt Barkóczy Ferenc egri püspök is, aki megbízottakat küldött, hogy Egerbe hívják, ami 1758-ban meg is történt.

Egerben Heves és Külső-Szolnok vármegyék tiszti főorvosaként, valamint a papi szeminárium orvosaként dolgozott. Ezt követően városi és megyei orvos is lett. Működése szorosan kapcsolódik Eszterházy Károly püspök kulturális városfejlesztő elgondolásaihoz. 1769-ben Perliczy Jánossal és másokkal az egri kórház keretében nyilvános orvosi iskolát alapít. A magyar orvosképzés szempontjából rendkívül jelentős napnak kell tekintenünk 1769. november 25-ét, amikor Egerben az irgalmas barátok kórházában megnyílt az első hazai orvosi iskola. Az egri Scola Medicinalis első tanévének tíz hallgatója volt.

Az első hazai orvosképzés jelentőségére maga Markhot doktor mutatott rá, amikor leplezetlen büszkeséggel említi, hogy Magyarországon az ő egri Orvosi Iskolájában hat esztendőn tanított elsőnek orvostant. Orvosképzési elvének a maga korában kimagasló voltáról tanúskodik, hogy a hallgatók nemcsak elméleti képzést kaptak, de tudásukat kórházi gyakorlattal is fejlesztették. Így vált iskolája a klinikai rendszer korai előfutárává.

Mária Terézia 1772-ben megtiltotta, hogy az iskola doktori oklevelet adhasson ki. Ezért az intézményt 1775-ben be kellett zárni, bár az itt végzett medikusok a nagyszombati egyetemen megszerezhették az orvosi diplomát. 1775 után Markhot Ferenc öt esztendőn át behatóan foglalkozott a kirurgusok, sebészek és bábák oktatásával. 1779-ben három tanulni vágyó fiatal jelöltet sebészmesterré nyilvánított, miután anatómiából, szülészetből és sebészetből levizsgáztatta őket.

Közben feltűnik egy Doslern Károly nevű fiatal, tehetséges orvos, aki beférkőzik Eszterházy bizalmába. Ebben az időben Markhot egy öngyilkos minorita fráter halálesete kapcsán tévesen diagnosztizál, amit leleplezve felnagyítanak, és a püspök megvonja Markhottól a támogatást. Egyéb okok miatt sorra veszíti el a többi állását is, és már csak a megyei orvosi teendőket látja el, amikor az 1784. április 27-i közgyűlésen a megyei rendek megfosztják immár utolsó állásától is. Helyére Doslern Károly került. Kénytelen megyei írnoki állást vállalni korábbi fizetésének egytizedéért. Utóda azonban 1789-ben visszalép, mert kevesli fizetését. A város visszahívja Markhotot, de csak ideiglenes megbízással.

II. József halálát követően jelentkezett az orvostudományok ingyenes oktatására, mely javaslatot Hajnóczy József 1790-ben az országgyűlés elé is terjesztette. Markhot javasolta azt is, hogy a Nagyszombatról Budára helyezett egyetemet tegyék át Egerbe. Erre azonban nem került sor.

Tudományos munkásságának középpontjában az egri termálvíz gyógyhatásának kimutatása állt. A Helytartótanács 1762-ben elrendelte, hogy az ország valamennyi megyei főorvosa kutassa fel és írja le a megyéjében található ásvány- és gyógyvizeket. A jelentések közül magasan kiemelkedett Markhot doktor munkája, ami a kor színvonalán élenjáró tudományos értekezés volt. Úgy vélte, a termálvíz gyógyhatása annak köszönhető, hogy felfrissíti a testnedvek részecskéinek tétlenségét, lanyhaságát. Önmaga és kollégái praxisának tapasztalataira támaszkodva lelkiismeretes és rendszeres vizsgálatokkal tisztázta az egri hévíz gyógyászati alkalmazásának lehetőségét. Kimutatta a parádi timsós vizek gyógyhatását is.

Róla nevezték el az egri kórházat. A Heves megyei kórház Markhot Ferenc-emlékérmet alapított, mellyel kiváló orvosok munkáját jutalmazzák.

A városban a kórházon kívül még utcát is neveztek el róla, valamint portrészobor és két emléktábla is idézi munkásságát.

Látnivalók

MARKHOT FERENC U. 2. SZ.
Herner-ház

A 18. század első harmadában barokk stílusban épült. Jelenleg Kálvin-ház néven ismert, a város protestáns kulturális életének központja, ahhoz kapcsolódó intézményeinek székháza.

Herner Ferenc, a püspök serfőzője, majd a város főbírája (1752-1763 között) 1725-ben szerezte meg a telket és néhány éven belül földszintes házat építtetett rá Giovanni Battista Carlone építésszel. Még a század közepe előtt emelettel bővítették, ezt az erkélyen olvasható 1743-as évszám jelzi.

Az épület jellege: az utca és a patak vonalára épített, csatlakozó beépítésű, U alaprajzú, egyemeletes lakóház, ferdén levágott sarkokkal, a sarkok emeletén kihasasodó zárt erkéllyel. A tornyot a 19. század második felében építették, valószínűleg 1862 után. A földszinten boltozatos, az emeleten síkfödémes helyiségek találhatók.

Soós Imre közlése szerint „Herner Ferenc, Erdődy püspök serfőzője 1725-ben tűnik fel először ezen telek birtokosaként. 1773 körül halt meg.” Herner özvegyét, Pirkner Jozefát feleségül vette Schvarcz Márton kereskedő, így a ház 1773-1793 között Schvarcz Márton tulajdona volt. Az özvegy Pirkner Jozefa 1793-ban eladta a házat Demetrovics István görög kereskedőnek, ami 1809-ig Demetrovics tulajdonában volt. Azután két birtokosa is lett az épületnek.

Demetrovics kereskedő is egy özvegy nőt vett feleségül, aki Diemandi István – szintén görög kereskedő – özvegye, Zsifkó Anna volt. Az asszony első házasságából három gyermek született Diemandi Ignác, György és Mária nevűek. A mostohaapa, azaz Demetrovics lett a gyermekek gyámja. Az özvegy – Zsifkó Anna - és gyermekek vagyonának kezelését is átvette. A hatalmas vagyon 34 000 Ft-ot tett ki. 1802-ben csődbe jutott Demetrovics, ezért a legidősebb fiú, Diemandi Ignác a vagyonuk megmentése érdekében pert indított Demetrovics ellen, hogy kimenthesse a hozományukat. A pert 1808-ban meg is nyerte.

Az értékesebb emeleti részt Diemandi kapta követelése kielégítéséül. A Herner-háznak tehát 1808-tól két birtokosa lett. Az emeleti résznek 1808-1841 között Diemandi Ignác, 1842-1851 között nemes Csoma Zsigmond és örökösei, majd a református egyház volt a tulajdonosa. A földszinti résznek Demetrovics István, 1829-1835 között Szél György, 1835-től 1851-ig Puhala József molnár, ezt követően Binét Sámuel és Zsigmond.

A ház földszintje lábazatos és plasztikus vakolatcsíkozással tagolt. A patakra négy, a Markhot Ferenc utcára három szalagkeretes ablak. Az emeleten falsávokból alakított tükrökben szalagkeretes ablakok, mellvédmezőikben szalagműves medallionok, törtvonalú timpanonos szemöldök párkányaikban plasztikus legyezős, kagylóidomú stukkódíszek. A ház délnyugati sarkán – ez nézett a püspöki serfőzdére – előredomborodó zárt sarokerkély két ablakkal. Az északnyugati sarokerkély felé épített tornyocska – a református imaház tornya – félkörívesen zárulnak, párnás, majd csúcsban végződő sisakkal, kolontyos cseréptetővel.

A földszinten keresztboltozatos szobák fiókos boltozatokkal, az emeleten részben síkmennyezetes szobák találhatók.

A török kiűzése után a város korábban virágzó protestáns közössége nem szerveződött újjá, a püspöki székvárosba szinte csak katolikusok települtek be. A protestáns közösség a környező falvakban buzgólkodó lelkipásztorok térítő munkájának eredményeként 1862-re erősödött meg annyira anyagilag, hogy megvehesse az akkor még Herner-háznak nevezett épületet. 1866-tól itt tartották istentiszteleteiket – bár saját lelkészük még nem volt – külön a leányoknak, az asszonyoknak, illetve a férfiaknak szervezett összejöveteleiket. Az épületet egyre több kulturális célra hasznosították, így például a nőegylet kezdeményezésére elemi iskolát nyitottak, énekkart szerveztek, diák színjátszó kört alakítottak és rendszeresen neves előadókat hívtak meg.

Miután 1930-ban felépült a református templom, a parókiát pedig egy örökölt belvárosi ingatlanba költöztették, a Herner-ház egyértelműen protestáns kulturális központtá vált.

Az épületet 1946-ban államosították és lakóházzá alakították. A református egyházközség csak egy 40 m²-es lakrészt bérelhetett, abban alakították meg a protestáns értelmiségieket összefogó Egri Károli Egyesületet és az egri cserkészcsapatot.

A házat a rendszerváltás és az egyházak kárpótlásáról rendelkező törvény elfogadása után hét éves pereskedéssel, 1997-ben szerezték vissza a reformátusok. A lakókat kiköltöztették, az épületet felújították, egyebek közt egy 120 fő befogadására alkalmas termet alakítottak ki.

Jelenleg itt működik a térség egyetlen református egyházi könyvesboltja.

További intézmények működtek az épületben, mint például az egri Református Lelkészi Hivatal; az Egervölgyi Református Egyházmegye esperesi hivatala; a Magyarországi Református Egyház tudományos testülete, a Doktorok Kollégiumának főtitkári hivatala; az Egyházi Közművelődési Egyesület; az egri Golgota Keresztény Gyülekezet (az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség tagja); Egri Belvárosi Keresztyén Testvérgyülekeze; Kálvin-Ház Alapítvány.

MARKHOT FERENC U.
Irgalmas rendi kórház, templom és kolostor

A Markhot Ferenc utca, valamint a Knézich Károly utca sarkán található a 4846 helyrajzi számon a Megyei Kórház, volt irgalmasrendi kórház, gyógyszertár, templom és kolostor. Saroktelken álló, négyzetes udvart körülfogó, egyemeletes, sátortetős kolostor és templom együttese.

Az alapítólevél 1726. október 8-án kelt. Eszerint Erdődy Gábor egri püspök az Istenes Szent János rend tagjait, vagyis az irgalmas testvéreket a szegények, valamint a betegek iránt való buzgolkodásukra való tekintettel szerette volna Egerben letelepíteni. Ezért a püspök 1726. október 6-án Falterer Makárius akkori tartományfőnöknek és Mayr Mátyás pozsonyi perjelnek átadta az egri káptalan beleegyezésével a Szent Józsefről elnevezett templomot, helyesebben török mosseát, valamint az ennek tőszomszédságában fekvő Beneki-féle elhagyott ház belső telkét. Ehhez adott még 30 000 Ft-nyi tőkeösszeget az ápolandó betegek támogatására.

Az építész, Giovanni Battista Carlone 1727 és 1728 folyamán állandóan dolgozik az épületen. A kőfaragó munkákat Otenntaller Pál és Forst Simon végzik. 1729-ben Stephanides János végezte a festői munkálatokat, az ácsmunkákat pedig Jencs Márton egri ácsmester. Egy ismeretlen szobrász cirádákat farag, amelyek a betegek ágyára kerültek, s elkészítette a mai udvar helyén létesített temető keresztjét is. A lakatosmunkákat Hoffer és Schwainczner szállítják.

Az alapítványok lehetővé tették, hogy az irgalmasok 1728. december 27-én új klastromukba költözzenek. Ekkor még csak a klastrom déli szárnya épült fel a patikával. A többi három szárny kiépítése, hogy közben négyszögletű udvart képezzenek, sokáig elhúzódott. A klastrom mögötti telket a patakig temetőkertként használták és 1729. január 12-én meg is áldották.

1730. március 25-én kezdték meg a nyugati szárny építését. Ebben a részben kapott helyet a konyha és az első refektórium, a kolostor ebédlője is. 1735-ben kezdték a déli szárny folyosójának díszítését. Ince trinitárius festő 7 félkörös képet festett a gyógyszertár boltfiókjaiba, majd 1738-ban újabb 12 kép készült el a folyosókra, melyeket más kisebb képek is díszítettek. 1746-ban kezdenek az északi szárny építésébe. Az építéshez segélyt kérnek és kapnak a Kamarától.

A kórház, pontosabban a kolostor bejáratának, illetve homlokzatának művészi kialakítására 1753-ban került sor. Homlokzatán három fülkébe állított szobor volt. Balról Gábriel, jobbról Mihály arkangyalok. A kapu felett Istenes Szent János, az irgalmas rend alapítója, amint egy beteget tart a karjában.

A szerzetesi ebédlő faburkolatait 1751-ben készítették el. Androvics Miklós kanonok – a kispréposti palota építtetője – 1753-ban festékeket és egyéb hozzávalókat vásárolt a rend számára, így Huetter János Lukács szerzetes fráter hozzákezdhetett a lambériák tábláinak festéséhez.

Az első nagyszabású alkotást 1751-ben festette Georg Tobenz bécsi festő, mely Androvics kanonok ajándékából került a refektórium északi záró falának ívmezejébe. A Tobenz-kép előtt elhelyezett órát egy Rhein nevű egri órás készítette 1777-ben. Huetter János Lukács a szemben lévő fal ívmezejét a nagycsütörtöki lábmosás jelenetével díszítette.

A faburkolatokkal egy időben készítették el a kolostor asztalosműhelyében a hét ebédlőasztalt is. Molcz asztalosmester 1769-ben a püspöki anyagraktárból deszkákat kap, hogy az irgalmas rend kórházának tantermébe az orvoshallgatók részére padokat készítsen, ugyanezen terembe ekkor egy „közönséges kerek kályha” állítását is kifizette a püspökség.

Fischer érsek 1819-ben az irgalmas rendház javítására 500 Ft-ot adományozott. Pyrker érsek 1829-1830 között megjavíttatja a török mecset fedelét bádoggal.

1841-ben lebontják a düledező és szűk dzsámit, és az U alakú kolostor, illetve kórházépület két szárnya közé beékelik az új kápolnát. 1842 tavaszán kezdik az alapozást és október végén a kis tornyocskán már megszólal a harang. 1843. október 29-én áldották meg a templomot.

A kórházat II. József 1783-ben meglátogatta, majd 1852-ben I. Ferenc József vette szemügyre a templomot, patikát és refektóriumot. 1909-ben a kórház új, kétemeletes szárnnyal bővült.

A kolostor-kórház

A Markhot Ferenc utcára néző déli homlokzaton tíz könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablak, a földszint és az emelet között egyszerű övpárkány. Balról a harmadik ablak helyén volt a gyógyszertár bejárata, amely azonban később keletkezett. Eredetileg itt csupán lépcső volt kis pihenővel, s a gyógyszereket csak az ablakon adták ki a szerzetes patikusok.

A nyugati szárny – az Eger-patakra néző oldal – homlokzatán 14 könyöklőpárkányos és kőkeretes ablak és egy ajtó, ami a kertre nyílt. Az 1842-ben épített keleti szárnnyal négyzetes kolostorudvart alakítottak ki oly módon, hogy a déli és északi szárnyépület közé rizalitszerűen beépítették a kápolnát.

A homlokzaton középmagas faragott kőlábazat. Erről emelkedik két oldalon a széles párkányos falpillér. Az osztópárkány a bal oldali homlokzatszakasz közepén, az egykori bejárat felett ívesen emelkedik, melyet leveles díszekkel koronáz meg Erdődy Gábor püspök eredeti helyén hagyott, kőből faragott cartouche-ban elhelyezett címere. A három kétszárnyú bejárat a barokk-kori folyosóra, illetve innen a templomba nyílik. A templom homlokzatát a lábazatról induló nagy falkeret tagolja, egyben a főpárkányt is tartja. Az egyenes záródású templomkapu felett az építtető Pyrker János László érsek címere. Két oldalán félkörívben záródó egy-egy nagy templomablak. A középtengelyben lépcsős kőattika, közepén Istenes Szent János, két szélén Gábriel és Mihály arkangyalok szobrai.

A templomkapun kazettás tölgyfaszárnyak. Az épület belsejét a 18. századra jellemző kolostorboltozatos folyosók jellemzik, valamint a helyiségek nagy része fiókos keresztboltozatokkal épült.

A refektórium

Hatalmas fiókos dongaboltozatokkal fedett hossznégyszögű tér. Keleti oldalán három magasan álló ablak és egy kétszárnyú ajtó áll, ami a folyosóra nyílik. Az udvarra néző oldalon hasonló ablakok. Az északi zárófal nyugati sarkában kijárati ajtó a konyha felé nyílik, az ellenkező oldalon pedig egy álajtó van, mely faliszekrényként funkcionált. A déli falon Barkóczy Ferenc püspök plasztikusan faragott címere ékesítette a falat.

A faburkolatot 1751-ben készítették el. Huetter János Lukács 1753-ban festette meg a bejáratnál elhelyezett képet, mely a haldokló Istenes Szent János képét ábrázolja. Ő festette még a kolostor ebédlőjébe a „Csodálatos kenyérszaporítás”, a „Jézus betegeket gyógyít”, a „Péter a vízen jár” és a „Krisztus a háborgó tengeren” című képeket. A déli fal ívmezejébe festett képe a „Nagycsütörtöki lábmosást” ábrázolja, ez a kép 1758-1760 között készült.

Georg Tobenz 1751-ben az „Utolsó vacsora” képet festette az északi zárfal ívmezejébe. Az 1750-ben készült hét asztal közül hatot jelenleg az egri múzeum őriz, egy pedig ma is az előadóteremmé alakított helyiségben található.

A gyógyszertár

Keresztboltozatos hossznégyszögű helyiség. Az 1750. évi berendezésből semmi sem maradt meg, kivéve Erdődy püspök kicsiny, tondó alakú arcképe, amelyet a 19. század elején készült bútorzat timpanonjában helyeztek el. Itt voltak azok az ablaktáblák is, melyeket Huetter 1756-ban festett, s amelyek talán azonosak az emeleten a nyugati szárny néhány szobájában lévő és remetéket ábrázoló táblákkal.

A bútorzata diófából készült, melyeket aranyozott pilaszterek tagolnak és timpanonok díszítenek, a mérleg karjai felett Aesculapius és Hygieia aranyozott szobrocskái. Itt őrzik az egykori berendezésből a plasztikus, kereszttel díszített gránátalmát, az irgalmas rend jelképét és a szőlőindával körülfont mozsarat.

 A templom

1840-ben épült klasszicista stílusban. A templom a főhomlokzat középtengelyében a kolostor déli és északi szárnya között rizalitszerűen kiemelkedik. Homlokzatát kettős pilaszterek tagolják, középső tengelye fölött attikamellvéd húzódik Istenes Szent János, Szent Mihály és Gábriel arkangyal szobraival. A tető közepén huszártorony. A templom bejárata fölött az építtető címere. Csehsüveg boltozatos belső tére van, a bejárat felőli oldalon karzattal. Falképei 1935–1936 között készültek, berendezése a 18-19. századból való.

A kórus a templom egész szélességében szegmentíves vonalban épített mellvéddel domborodik előre. A kóruson egy beépített háromrészes orgonaház épült 1842-ben. A kóruson lévő festmények részben az egykori rendház folyosóiról származnak.

A sekrestyéből a rendházba vezető kétszárnyas tölgyfa kapu barokk vasalással a 18. századból való. A főoltár egyszerű klasszicista jelleget képvisel. A főoltárkép aranyozott keretben a Szentháromságot ábrázolja, feltehetően Zirckler János műve a 18. század második feléből. A püspöki trón a szentélyben jobbra található két ülőkével a két oldalán. Faragott, kárpitozott bükkfából készült ívelt lábakkal, neobarokk stílusban 1845-1850 között. A padok tölgyfából készültek a 18. század végén.

MARKHOT FERENC U. 6. SZ.
Általános iskola

A Markhot utcában található a Lenkey János Általános Iskola, ahova Kodály Zoltán is ellátogatott 1965. október 22-én.


Forrás

Irodalom

  • Markhot Ferenc (Szócikk a Magyar életrajzi lexikonból)
  • Markhot Ferenc (Szócikk a Wikipédiából)
  • Kálvin-ház (Szócikk a Wikipédiából)
  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
  • Bardoly István – Haris Andrea: Magyarország műemlékjegyzéke: Heves megye. Bp., 2005
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • Markhot Ferenc Kórház honlapja
  • Markó László (főszerk.): Új magyar életrajzi lexikon. Bp., 2007
  • Voit Pál: Heves megye műemlékei II. Bp., 1972

Képek

1. kép, Utcarészlet nyugatról
2. kép, A kórház épülete kelet felől
3. kép, A kórház régi bejárata
4. kép, Az irgalmas rend temploma
5. kép, Markhot Ferenc (Király Róbert alkotása)
6. kép, Kálvin-ház
Kálvin-ház (Wikipédia) - URL
7. kép, A Lenkey János Általános Iskola
8. kép, Emléktábla Kodály látogatásáról

Írta és fényképezte: Balázs Norbertné