Mikes Kelemen utca

Az utcanév története ­­­­

A Hajdúhegyen, modern kertvárosi környezetben található utca.

Mikes Kelemen életrajza

1690 augusztusában született Zágonban, Háromszéken (ma Kovászna megye, Románia). A régi székely Mikes család református köznemesi ágából származott, szülei zágoni Mikes Pál és Torma Éva.

Születésekor apja a Thököly Imre vezette kuruc mozgalomban harcolt, 1690 novemberében rajtaütött a Zágonban lakó osztrákokhoz hű családokon, többet lemészárolt és kirabolt. A véres események után elfogták, átadták az osztrákoknak, aki Fogaras várában kivégezték. A zágoni dúlásban kárt szenvedett családok megnyerték a kártérítési pert, 1691-ben elkobozták Mikes Pál birtokait. Mikes megözvegyült édesanyjával gyermekéveit az anyai részről rokon abafáji és fiátfalvi atyafiak birtokain, valamint a szomszédos zabolai Mikes-udvarházban tölti.

1697 táján anyja férjhez ment kövesdi Boér Ferenchez, Szilágysomlyó kapitányához, akinek hatására Mikes anyjával együtt a katolikus hitre tér. 1700-ban nagybátyja, zabolai gróf Mikes Mihály fiával, Ferenccel együtt a kolozsvári jezsuita kollégiumba kerül. Itt vetette meg klasszikus latin irodalmi műveltségének alapját, megismerkedett a kollégiumi diákélet hagyományaival. 1702-ben egy Mátyás királyról szóló latin nyelvű iskoladrámában szerepel.

1707. április 26-án nagybátyja, a Rákóczihoz pártolt zabolai Mikes Mihály gróf kuruc tábornok ajánlására a fejedelem maga mellé vette. A szabadságharc hanyatlásának éveiben belső inas, 1709-től már bejárói minőségben szolgálja a fejedelmet, és követi urát az önként választott száműzetésbe. Élete az emigrációban összekapcsolódott a bujdosó fejedelem sorsával; mindvégig Rákóczi legbenső kíséretéhez tartozott, bizalmas jellegű kamarási szolgálatot látott el személye körül.

1711. február 21-én indul a fejedelemmel Lengyelországba, onnan 1712. november 16-án a francia diplomácia segítségében bízva Franciaországba hajóznak. A Franciaországban eltöltött évek alatt Mikes megtanult franciául, megismerkedett azzal a szellemi környezettel, ami műveltségének és ízlésének lényeges meghatározója lesz. A fejedelem gondoskodott arról, hogy az udvari életbe kerülő nemes ifjak nyelvet, matematikát, földrajzot, történelmet stb. tanuljanak. 1715. augusztus 28-tól a királyi udvartól visszavonuló Rákóczival a kamalduliak kolostorában él Grosbois-ban (Yerres).

Az 1715-ös nagyszebeni országgyűlés Rákóczit, Mikest és társaikat hűtlenségben elmarasztalva fő- és jószágvesztésre ítélte, az erdélyi gubernium e végzést 1717. január 1-én fogadta el és január 25-én kihirdette.

Augusztus 16-án titokban Marseille-be távoznak, majd szeptember 15-én Törökországba hajóznak, hogy az osztrák-török háborús ellentétet kihasználva hazatérjenek. Október 10-én kikötnek Gallipoliban. Ettől kezdve Mikes levél formában naplót vezet.

A császár és a szultán által 1718. július 11-én megkötött pozsareváci békeszerződés megsemmisítette a bujdosók hazatérési reményeit. III. Ahmed szultán a fejedelmet és a híveit nem adta ki a császárnak, de megszabta szálláshelyüket: Gallipoli, Drinápoly, Bujukdere, Jenikő, s végül 1720. április 24-től Rodostó (Tekirdag) lett az emigránsok lakhelye.

1720 májusában föltűnik Mikes életében a szerelem, a „kis Susi”, Kőszeghy Pálnak, Bercsényi Miklós néhai titkárának és életrajzírójának árván maradt leánya, akit Bercsényi generális a házához fogadott s leányaként nevelt. Az idős főúr második feleségének halála után azonban a lány a 60 éves generálist választotta férjéül.

1720. december 19-én Mikes özvegy édesanyja hazahívó levelére írt imaszerű fohásszal a gondviselésre bízta sorsát. Az 1720-as évek táján kezdett el a rodostói könyvtárban olvasott történeti, erkölcsi és hitvilági munkákat fordítani.

Rákóczi halála (1735) után a végrendeletében főkamarásnak nevezett Mikes temettette el urát Galatában, közreműködött szívének és kéziratainak Grosbois-ba küldésében.

Mikes amnesztiakérelmét 1741-ben Mária Terézia elutasította, hazatérése teljesen reménytelennek látszott. 1758. november 19-én Mikes lett a bujdosók básbugja (vezetője). 1759. január elején az isztambuli császári követ engedélyével levelezést kezdett erdélyi atyafiságával, egy kéziratát haza is küldte.

1761. október 2-án pestisben halt meg. Sírja ismeretlen. Halála 250. évfordulója alkalmából Rodostóban 2011. februárjában magyar kezdeményezésre a Rákóczi Múzeum mögött található utcát az irodalmárról nevezték el.

Mikes halála után a 207 levél kézirata máig tisztázatlan körülmények között Kultsár István birtokába került. A komáromi születésű író és lapszerkesztő adta ki először nyomtatásban a leveleket (Szombathely, 1794). Kultsár adta a műnek a Törökországi levelek címet is. Az ő örökösétől vásárolta meg Toldy Ferenc irodalomtörténész 1858-ban, aki 1861-ben sajtó alá rendezte a levelek második kiadását. A kézirat 1867-ben Bartakovics Béla érsek tulajdonába került, aki az Egri Főegyházmegyei Könyvtárra hagyta.

Az egri Líceum Kiadó 2009-ben jelentette meg a Mikes-levelek 1794-es első kiadásának hasonmás változatát. A kötethez külön tanulmányfüzet is készült. A kiadó 2011-ben  adta ki a Mikes Kelemen válogatott bibliográfia című hiánypótló művet. 2011-ben egy másik fontos kiadvány is megjelent a Líceum Kiadó és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete gondozásában. A Főegyházmegyei Könyvtárban őrzött kéziratos Mikes-levelek hasonmás kiadása különleges olvasmány és a további irodalomtörténeti kutatások alapja.

A Mikes-emlékév tiszteletére az Eszterházy Károly Főiskola 2011-ben egy Mikes-honlapot hozott létre.

Magyar írók Mikes Kelemenről  

Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet (részlet)

Mert Mikes összetett lényében és sokfelé hányatott életében az alapvető, a legfontosabb mégis az erdélyi származás. Mikes volt a legerdélyibb erdélyi, talán éppen azért, mert hazája földjét egy hosszú életen át nem láthatta viszont, csak messziről, hegyek ormáról, „a köpönyegét”. Mindig székelynek mondta magát és nem magyarnak, fordításait székely nyelvre fordította, ha az erkölcsi posztulátumot érezte önmagában, akkor mindig a „nemes erdélyi vér” szólalt meg benne, s mindhalálig az erdélyi asszonyokat vallotta legszebbeknek.

Cs. Szabó László: Mikes Kelemen (részlet)

A Század gyermeke s a század Montesquieu-é. Éber s mohó szeme van a népszokásokra Mikesnek is. Amellett olyan országrészből származik, Erdélyből, amely nyugati és keleti népek és vallások keverő üstje. Csak ki kellett néznie a kolozsvári vagy brassói vásártérre, hogy lássa.

Mondom, felejtsük el a tengerparti búsulót, amivé érzelmes, fogatlan kuruckodással átfestették a Kiegyezés után. Bízzuk magunkat a tudósítóra, aki örmény lakodalmat lát, tud görögök és zsidók házi szokásairól s végre közelből: otthon ismeri meg a törököt, nem harácsoló, idegen katonának, hanem kertésznek, gondos háztáji foglalatosságban. Nyugati nyelveken, szemelvényes fordításban még nagyot nőhet a becsülete e magyar forrásnak a törökországi népek hétköznapjairól; méltán sorolható egykorú francia, angol, német s olasz utazók beszámolói mellé. A század a napkeleti fátyol-lebbentők aranykora, mintha minden lúdtoll Lady Montagu leveleit szeretné folytatni, lehetőleg Montesquieu szikráival! Konstantinápoly messzebb volt ugyan Rodostótól, mint Londontól vagy Párizstól, Mikes nem látcsövezhette naponta Pera, a követségi negyed tetejéről az átelleni szerájt. Ő csak rodostói kerítéseken lát keresztül a szomszéd örményre, görögre, törökre, zsidóra. De az 1730-as palotaforradalom eseményeit azon melegében rögzíthette, hitelesen hangzó beszédfoszlányokkal.

Márai Sándor: Csillag (részlet)

Amíg átmegyek a falun, a Kónya-malom felé, ahol Mikes tölgyei állanak, eltűnődöm, mit is keresek e helyen? Ha felnyitom a Törökországi leveleket, minden oldalon több adatot találok és többet tudok meg Mikesről, mint Zágonban. Miért, hogy ennek a helységnévnek ilyen különös varázsa van minden magyar számára? […]

A Márvány-tenger partján él egy magyar író s ízes, csodálatos, természetes, könnyű, egyszerű irállyal leírja mindazt, amit a világról és az emberi sorsról gondol. Minden elveszett, ami életének értelmet adott: az ügy, melyre felesküdött, az ember, akit szolgált, a nő, akit szeretett. Élete utolsó éveiben a vakság kínozza, az olvasással is fel kell hagynia. S ez a lélek az utolsó pillanatig, a kilobbanásig erős és öntudatos marad. Panaszkodik, de soha nem sopánkodik; kort, embereket, összefüggéseket, ízlést, divatot kitűnően lát és figyel meg, érzékletesen ad vissza. S lelke mélyén, oly zúgással, melyet a Márvány-tenger monoton hullámverése sem tud túlkiabálni, örökké él és szól ez a helységnév: Zágon. Már csak Zágont szeretné látni, még egyszer! Ezt a falut, melynek poros utcáján most átmegyek, a Háromszéki-havasokat a falu mögött, ezt a tájat, még egyszer![…]

A Kónya-malom vígan zakatol, a molnár kivezet Mikes évszázados tölgyeihez. Leülök a tölgyek tövében és cigarettázom. Csodálatosan itthon érzem magam: egy halott írótárs vendége vagyok. Ez az írótárs szellemével és tehetségével ajándékba adta mindannyiunknak, a magyar irodalomnak a könnyű, édes, készséges kifejezést, a magyar irodalmi nyelvet; úgy írt, ahogyan előtte csak nagyon kevesen, s csak az erdélyi memoárírók tudtak írni. Oly lágy ez a nyelv, oly kifejező, ízes, mintha francia irodalmi szalonokban csiszolták volna, s ugyanakkor oly erős, közvetlen és természetes, mint a népnyelvek. Egyszerre európaian irodalmi és kötötten, végzetesen magyar Mikes nyelve. S a sorsa, ez a magányos írói sors, melynek a honvágy volt egyetlen Múzsája, mennyire ismerős! A magyar író mindig egyfajta számkivetésben él: néha itthon, néha Rodostóban. 

Látnivaló

Az utcában műemlék épület nem található.


Forrás

Irodalom

  • Mikes Kelemen-honlap (Eszterházy Károly Főiskola) [bibliográfiával]
  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007

Képek

1. kép, Mikes szobra a zágoni kúria kertjében
2. kép, Mikes szobra a Vay Ádám Múzeum udvarán
3. kép, Mikes Kelemen kiállítás az ELTE-n
4. kép, Beck Ö. Fülöp Mikes-érme a Nyugat első számának címlapján
5. kép, Mikes Törökországi leveleinek reprint kiadása (Líceum Kiadó, 2009)
6. kép, A Mikes-bibliográfia (Líceum Kiadó, 2011)
7. kép, A Mikes-kézirat hasonmás kiadása (MTA - Líceum Kiadó, 2011)

Írta és fényképezte: Balázs Norbertné