Puky Miklós utca

Az utcanév története ­­­­

A Külső sor utcát a Sas úttal köti össze a Lajosvárosban. Az utca, melynek korábbi neve Isaák Gyula utca volt, Puky Miklós alispánról, liberális ellenzéki politikusról kapta a nevét. Isaák Gyula (1858-1935) Heves vármegye főjegyzője volt.

Puky Miklós életrajza

Puky Miklós 1806-ban Puky Simon és Borbély Borbála házasságából született a Pest megyei Káván. Elemi iskoláit Káván kezdte, majd a pesti piaristáknál fejezte be tanulmányait. Amikor apja újra megházasodott, elhagyta a szülői házat és nagybátyja, Borbély Sámuel birtokára ment Tiszaroffra.

Hamarosan csatlakozott a Heves megyei reformerek radikálisabb csoportjához. Keglevich Miklós halála után Puky Miklóst tartották a megyei ellenzék vezéregyéniségének, 1839-ben táblabírónak választották.

Az 1848. évi pesti országgyűlésen ő képviselte a vármegyét, s őt nevezték ki Heves és Külső-Szolnok megye kormánybiztosának is. Feladata a katonai szervezés volt, a honvédség felállítása. 1849. január 3-án Puky Miklóst nevezték ki első alispánná. 1849. január 29-én a magyar kormány bizalmat szavazott neki, így Komárom kormánybiztosa lett. Puky május 18-án köszönt le az állásáról. Személyes véleménye alapján nevezték ki Klapka Györgyöt Komárom vára parancsnokává.

A szabadságharc leverése után Belgrádig menekült. Távollétében 1851. szeptember 22-én vagyonelkobzásra és halálra ítélték. Belgrádból Szalonikibe megy, ahonnan Konstantinápolyba hajózik. Rövidesen ismét hajóra száll, Marseille érintésével Párizsba vezetett az útja, ahol az első jelentősebb magyar emigráns csoporttal találkozott.

A francia fővárosból a magyar menekültek másik városába, Genfbe utazik. Itt csak rövid ideig marad, tovább folytatja európai körútját. Párizs érintésével Brüsszelbe megy, ahol felveszi a kapcsolatot a szabadságharc vezetőivel. Innen Londonba, Genfbe, majd Olaszországba utazik. Végül hosszabb időre visszatér Genfbe.

Hamarosan megszerzi a svájci állampolgárságot, majd 1852. április 20-án könyvkötő mesterséget kezd tanulni. 1856. április 24-én könyvnyomdát alapít Genfben, amely jómódú életet biztosított neki. Az emigráns társaknak is segítségére volt a nyomda: sok röpiratot, emlékiratot és könyvet nyomtattak itt. Itt jelent meg Byron Childe Haroldjának első magyar fordítása is (1857). Genfi élettársa Josephine Berlioz volt, a híres zeneszerző testvére.

Puky Miklós 1867. januárjában tért haza. A kiegyezés után meginduló új megyei alkotmányos élet első tisztújításán, 1867. április 28-án Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék közgyűlése első alispánjának választotta. Ő lett a Heves megyei Negyvennyolcas Párt elnöke is.

1869. december 23-án lemond Heves vármegye alispáni tisztéről, de követi a közélet eseményeit. Tiszaroffon, majd Nagyfügeden gazdálkodott, 1880-tól karácsondi birtokára vonult vissza, amit részben genfi nyomdavállalkozása hazahozott jövedelméből vásárolt.

1887. augusztus 23-án hunyt el. A karácsondi temetőben sírjánál a vármegye főjegyzője, Zalár József mondott búcsúbeszédet.

Unokája, Puky Árpád (1877-1959) Gyöngyös polgármestere volt, aki az 1917. május 17-i nagy tűzvész után a várost sikeresen újjáépíttette.

Látnivalók

Az utcában műemlék épület nem található.


Forrás

Irodalom

  • Puky Miklós (Szócikk a Magyar életrajzi lexikonból)
  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2., köt. A belterület nevei. Eger, 1973
  • Dér Dezső: Puky Miklós, az 1848-49-es szabadságharc kormánybiztosa = Mátrai tanulmányok, 2001 [online]          
  • Híres gyöngyösiek, hírességek Gyöngyösön [elektronikus dokumentum]
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • Márkus Henrietta: 1848 kiemelkedő helyi polgári vezetői és/vagy a térség emlékei és emlékhelyei. 1998 [elektronikus dokumentum]
  • Nagy József: Eger története. Bp., 1978

Képek

1. kép, Lajosvárosi utcatábla
2. kép, Utcarészlet
3. kép, Utcarészlet
4. kép, Puky Miklós Teleki László gróffal
Márki Sándor: Horváth Mihály (Magyar Elektronikus Könyvtár) - URL

Írta és fényképezte: Kis-Tóthné Tóbik Krisztina