Reményi Ede tér

A tér nevének története  ­­­­

A Törvényház utcáról balra kanyarodva,  a Vörösmarty utcán  dél felé haladva, balra  az első kis utca a Kolacskovszky Lajos utca, mely néhány házból áll és egy bájos kis térben öblösödik ki, ez a Reményi Ede tér. Erre sétálva hirtelen egy pici szigeten érezzük magunkat, családi házak, fák, játszótér, madárdal… Mintha nem is karnyújtásnyira dübörögne a forgalom a Vörösmarty utcán, ebből itt semmit nem érzékelünk. Ide csak az jön, aki itt lakik, vagy látogatóba érkezik.

A hajdani Papkertből, a Papnevelő Intézet kertjéből ennyi maradt a beépítések után.

Reményi Ede életrajza

 „ …mindenkit gyönyörködtetett és meghódított, úgy a kritikusokat mint a közönséget…” (Liszt Ferenc )

Miskolcon született 1828-ban, eredeti neve Hoffmann Ede. Az Eger című hetilap 1891. február 10-i számában közölt életrajza szerint egy éves korában költözött a család Egerbe. Iskoláit a cisztereknél kezdte 1838-ban. Korán felfigyeltek zenei tehetségére, 8 éves kora körül Bartman József, az érseki székesegyház karmestere kezdte hegedűre tanítani. Pyrker János László érsek szalonjában is többször játszott a gyermek Reményi, s a nagyműveltségű, művészetpártoló érsek támogatásával 1842-től a bécsi Conservatoriumban tanulhatott.

A szünidők alkalmával Reményi a Líceum nagy szalonjában rendezett hangversenyen mutatta be játéktudását. 1845-ben végzett Bécsben, ezután Győrött, majd Pesten lépett fel nagy sikerrel, ennek köszönhette, hogy gróf Széchenyi István támogatásával 1847-ben Párizsba utazhatott. Húsz évesen már a londoni Her Majesty’s Theatre első hegedűse.

A szabadságharcban azonnal részt vett, közhonvédként lépett be, de Klapka megtette tábori hegedűsének, később Görgey vette magához. Játékával lelkesítette a tábort, a harcmezőn töltött hónapok hozzájárultak, hogy később a Rákóczi-indulót olyan harcias tűzzel tudta játszani, mint senki más. A lángoló, hazafias érzést megőrizte élete végéig.

A szabadságharc bukása után emigrálni kényszerült, Amerikába ment, majd újra Európába tért vissza és Liszt Ferenc tanítványa lett. Megismerkedett a kor legjelesebb művészeivel, többek között Viktor Hugóval, Wagnerrel. A fiatal Brahms tehetségét felkarolta és támogatta már akkor, amikor mások még nem tartották figyelemre méltónak. Londonban Viktória királynő magánzenekarában játszott, s elnyerte „a királynő szólóhegedűse” címet.

Az emigrációból 1860-ban térhetett újra haza, országszerte nagy lelkesedéssel fogadták koncertjeit. Zenéjével próbálta ébren tartani 1848 szellemét. Budapesti hangversenyei után először Egerbe jött, majd Miskolcra.

15 évet töltött Magyarországon, híres volt jótékonyságáról, bevételeit gyakran ajánlotta fel ilyen célokra. Ő kezdeményezte a Petőfi szobor felállítását is, amelyhez saját pénzéből is jelentős összeggel járult hozzá, Jókai szavaival élve ez a szobor „csupa hegedűszóból készült”.

Szerette Egert, ha idejött, mindig a ciszterci rendházban szállt meg, egykori iskolájában. Első nyilvános hangversenyét is itt adta és mielőtt végleg kiköltözött 1891-ben Amerikába, az országos búcsúhangverseny-körútját is Egerben kezdte. 1891. február 21-én került sor erre a koncertre, az Eger című hetilap Reményi Ede Egerben címmel tárcát közöl. Az akkor már világszerte híres és elismert hegedűvirtuóz fogadására Füzesabony állomásra ment a városi küldöttség egy kisebb része, köztük volt Lefevre Antal polgármester-helyettes, Reményi régi barátja is.

Eger állomásnál nagy tömeg fogadta, élükön Csiky Sándor mint a Honvéd Egyesület elnöke, Maczki Valér és Szvorényi József, a ciszterci gimnázium igazgatója.

Az este 8 órakor kezdődött hangversenyen, melyet a törzskaszinó nagy termében tartottak, „még a művészek lábainál, az emelvényen is ült publikum.” Zongorakísérője Bodó Lajos fiatal, tehetséges zongoraművész volt, aki a közeli Bakta szülötte. A hangverseny nagy sikerrel zajlott, a művész a programon kívül még két magyar dalt játszott ráadásként és a Szózatot, mint a korabeli tudósító írja: „mindkét hegedűjéről pattogtak a húrok.”

A közönség ünnepelte, két leány óriási babérkoszorút nyújtott át, a város színeit viselő piros és kék szalagon arany betűkkel állt: „Az egri nők Reményi Edének”. Az egész világot bejárt, főúri és királyi udvarokban ünnepelt hegedűművész „… szavait elfojtották előtörő könnyei…”. Megindultságán erőt véve csak annyit mondott: „Nem vagyok szónok. Érzelmeimnek csupán hegedűm hangjai által tudok kifejezést adni.” Ezt azonban olyan színvonalon művelte, hogy aki hallotta, nem felejtette el.

Ismerték egész Európában, Amerikában, Ausztráliában, 1884-1890 között bejárta Ázsiát, Afrikát, Új-Zélandot, Indiát és az egész egzotikus világot. Szerepelt a Milánói Scala-ban, de játszott a török szultán, Abdul Aziz Khán előtt is csakúgy, mint a Kheops piramis tetején.

Mozgalmas és sikerekben gazdag, szenvedéllyel teli életét méltóképpen fejezte be: San Franciscóban adott sikeres koncertje közben érte a halál 1898. május 15-én. New Yorkban temették el.

Leghíresebb darabjai, amit minden hazai koncertjén kért a közönség, a Repülj fecském és az Ezt a kerek erdőt járom én, valamint a Rákóczi-induló volt.

Egerben emléktábla áll egykori lakóházán, Emődön és Verpeléten zeneiskolát, Miskolcon kamarazenekart neveztek el róla. Arany János verset írt hozzá 1859-ben (Reményinek). Életéről több regényt is írtak (Lestyán Sándor: Repülj fecském. Bp., 1942 és Zsigray Julianna: Tékozló élet. Bp., 1963.)

Látnivalók

Az utcában műemlék épület nem található.


Forrás

Irodalom

  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2., köt. A belterület nevei. Eger, 1973
  • Bárdos Kornél: Eger zenéje 1687-1887.  Bp., 1987
  • Kiss Péter: Őket idézik az egri utcanevek. Eger, 1987
  • Kiss Péter: Arcvonások Eger művelődéstörténetéből 1944-ig. Eger, 1993.
  • Reményi FerencReményi Ede életrajza = Zene-kar internetes folyóirat [elektronikus dokumentum]
  • Szecskó Károly: Reményi Ede hegedűművész 1891-es egri fellépéséről. = Népújság, 1959. okt. 6.
  • Színészkönyvtár

Képek

1. kép, Reményi Ede
2. kép, Az idősebb Reményi Ede
3. kép, Reményi Ede emléktáblája (Dobó tér 8. sz.)
4. kép, Kolacskovszky-Reményi sarok
5. kép, Utcarészlet
6. kép, Utcarészlet
7. kép, Itt is játszott (Her Majesty’s Hotel, London)


Írta és fényképezte: Fekete Éva