Remenyik Zsigmond utca

Az utcanév története  ­­­­

A Grónay utcát és a Tévesztő közt, illetve a Pacsirta utcát összekötő utca, amit az 1970-es évek elején, a Remenyik utcai lakótelep építésekor nyitottak.

Remenyik Zsigmond életrajza

„Daliás termetű, erőteljes férfi volt, csillogóan okos, művelt, és olyan kalandos múltú, hogy néha már mesének hangzott, amikor arról beszélt, hogyan is volt csempész Dél-Amerikában vagy zongorista egy távol-nyugati éjszakai mulatóhelyen” – írja Hegedűs Géza.

Remenyik Zsigmond 1900. július 19-én a középbirtokos Remenyik László és Martinovics Sarolta első gyermekeként látta meg a napvilágot Dormándon. Egerben, a Király utcában lévő családi házban nevelkedett, amely az anyai nagyanyjáé volt. Az egri római katolikus belvárosi iskolába járt, amelyet 1910-ben végzett el „színjeles” eredménnyel. Középiskolai tanulmányait ugyancsak Egerben, a ciszterci gimnáziumban folytatta.

1917-ben Muzsika című színdarabjával díjat nyert. Egy-egy írását a helyi újság is közölte. Osztálytársai visszaemlékezései szerint Remenyik Zsigmond volt a szerzője az Egri Újság 1917. szeptember 22-i számában megjelent Ady és Babits a pad alatt című levélnek, amelyben a konzervatív iskolai irodalomtanítással szállt szembe. Tanulmányi eredményei egyre romlottak, végül a kecskeméti katolikus főgimnáziumban érettségizett.

A nagyváradi jogakadémián tanult tovább. Nagyvárad volt akkoriban a modern magyar irodalom egyik központja, Remenyik pedig élményeket akart: írni akart. Az 1918-as forradalom hírére Budapestre ment, ahol találkozott Kassák Lajossal és megismerte a magyar avantgarde legfőbb vezetőit.

Az első világháború után úgy érezte, bezárult Közép-Európában az élet. Nekivágott a nagyvilágnak, előbb Nyugat-Európába, majd Dél-Amerika forrongó világába utazott. Európát Dél-Amerikában sikerült megértenie. Mindezt színesen ábrázolja majd a Vész és kalandban (1940) illetve a Vándorlások könyvében (1956).

A Vész és kalandban  így emlékezett vissza ifjú önmagára: „Pontosan látom magam előtt a sovány, nyugtalan ifjút, aki e század első negyedének utolsó éveiben fáradtan és elkeseredve, egyben elszántan és vállalva minden kockázatot és veszélyt, számbavehető eszközök híján, silány felszereléssel nekivágott a világnak…megindult, hogy megismerje az életet.”

Hat és fél évet töltött Dél-Amerikában, többnyire Argentínában, Chilében és Peruban élt. Annyira megtanult spanyolul, hogy irodalmi művei egy részét ezen a nyelven írta. Ő szervezte meg az első chilei avantgárd csoport, amelynek a vezetője is volt. 1922-1923 között két spanyol nyelvű kötete jelent meg. A legkülönfélébb és legkalandosabb foglalkozásokat űzte: volt újságíró, fakitermelő és vasútépítő munkás, pincér, tengerész, tisztviselő, divatáru-kereskedő és bárzongorista is.

1926-ban tért haza Dél-Amerikából. Bécsben találkozott Kassák Lajossal, majd hazatérve a baloldali írókkal megalapította az Új Föld című folyóiratot, amely a fiatal avantgard művészek egyik legfőbb publikációs lehetősége volt.

1931-ben megnősült és Budapesten élt. 1932-ben a Bolhacirkusz című regénye miatt az író ellen „sajtó útján elkövetett izgatás” vádjával büntetőeljárás indult, amely csak három év múlva zárult le. A két hónapi szabadságvesztés és a 100 pengő bírságot kirovó ítélet helyett végül kegyelmet kapott. Ettől eltekintve művei nem kaptak nagy visszhangot, de az 1937-ben megjelent Bűntudat című művével már nagy elismerést aratott.

A harmincas évek végén a Korunknak, majd a Szép Szónak is munkatársa volt. 1937-ben a Szép Szó íróival felvidéki és prágai előadókörúton vett részt, ahol az európai népek megbékélésének szükségességéről beszélt. 1939-ben anyagi nyomorúsága miatt feleségével együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a kint élő magyaroknak előadásokat tartott a magyarországi irodalomról.  Honvágya miatt 1941 nyarán hazatért, Dormándon és Budapesten élt. Néha Egerbe is ellátogatott, egyik ilyen utazásából kisregény is született, a Különös utazás.

A Sarjadó fűben így írt a Király utcai családi házról: „Akár éreztem az emberi létezés fontosságát, akár annak a nyomorultságát éreztem, akár boldog voltam, akár boldogtalan, akár hittem, akár tagadtam, mindég erre a városra és mindég erre a házra emlékeztem.”

1945 után írta az Apocalipsis Humana című regénysorozat nagy részét, amelyben a század első negyedének széthulló úri társadalmát, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles szatírával és erős kritikai hajlammal. A több mint húsz kötetből álló ciklus szeszélyes és helyenként meglehetősen kusza kalandozás mind témában, mind műfajban, mind ábrázolásmódban. Mint már annyiszor megtörtént, csak halála döbbentett rá mindenkit művészetének irodalomtörténeti fontosságára. Drámaíróként is jelentőset alkotott, egyik drámája, az Atyai ház gyakran szerepel a színházak repertoárján.

A végrendelkezésének szánt Idegen című regényét a beteg író már a kórházi ágyon fejezte be.

Az Északi szél című művében így vall:

„Mert igenis akartam valamit ... kezdettől fogva, már abban az időben, amidőn méltatlan és halott környezetben éltem, már akkor is! ... A teljes életet! A jót, a rosszat, a boldogat és a boldogtalant, a nemeset és a nemtelent, a tisztát és a mocskosat, az otthont és az otthontalanságot, a megbecsülést és a kivetettséget, a tiszteletet és a megvetést ... ez az, amit hajszolok.”

Látnivalók

Az utcában nincsenek műemlék épületek.


Forrás

Irodalom

  • Remenyik Zsigmond [Szócikk a Wikipédiából] [műveinek bibliográfiájával]
  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
  • Csiffáry Gergely: Történelmi emlékhelyek Heves megyében. Eger, 1985
  • Géczy Árpád: A dormándi világjáró: Száz éve született Remenyik Zsigmond = Új Ember 2000. július 16. sz.
  • Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Bp., 1995 [online]
  • Ignácz Rózsa: A dormándi idegen: Remenyik Zsigmond írói arcképéhez = Kortárs 1964/4. sz.
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • A magyar irodalom története 1919-től napjainkig [elektronikus dokumentum]
  • Remenyik Zsigmond: Sarjadó fű. Bp., 1962
  • A Remenyik Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola honlapja [életrajz, műveinek és a róla szóló szakirodalomnak bibliográfiája]

Képek

1. kép, Az író arcképe (Escher Károly felvétele, 1947)
2. kép, A Farkasréti temetőben nyugszik az író
3. kép, A dormándi Remenyik Zsigmond Múzeum épülete
4. kép, Emlékszoba a dormándi múzeumban
5. kép, A Remenyik utca részlete
6. kép, Egy öreg játszótér az utcában
7. kép, E. Nagy Sándor Remenyik-monográfiája
8. kép, Egy regénye az Athenaeum kiadásában
9. kép, Válogatás spanyol nyelvű írásaiból (Magvető, 1979)
10. kép, Két regénye (Magvető, 1964)

Írta és fényképezte: Sztahó Eszter