Vasöntő utca

Az utcanév története ­­­­

Az Új sor utcából nyíló rövid kis utca a Maklári hóstya déli részén.

Látnivalók

Vasöntöde

Az egri Vasöntödét Stecz József alapította. Stecz József (1868-1945) hazai és külföldi öntödékben tanult, majd Nagyváradon lett önálló. 1912-ben költözött Egerbe, s megalapította öntödéjét.

Az öntöde Eger harmadik legrégibb ipari létesítménye a Dohánygyár és a Lakatosárugyár mellett. Kezdetben 8-10 főt foglalkoztató családi vállalkozás volt, de az 1948-as államosítást megelőzően már 28 embernek adott munkát.

A város vezetése és a lakosság egyaránt kedvezően fogadta az új iparág megjelenését. Munkaalkalmat teremtett a hóstyán lakó embereknek, a kis üzemben pedig olyan termékek készültek, amelyekre szükség volt: utcatáblák, aknák fedőlapjai, szőlőprések vagy tűzhelyek tartozékai.

1914-ben Stecz József nyerte azt a versenytárgyalást, amely a város 25 utcájának házszám- és utcatábláinak elkészítésére vonatkozott. Az 1930-as években már nemcsak Eger, hanem a megye, sőt az egész ország ismerte és használta az itt készült termékeket. Megrendelői között nagyobb üzemek, bányák, lakatosgyárak is szerepeltek.

A vállalkozás jól jövedelmezett Stecz úrnak, az elsők között volt autója a városban. Mikor 1945-ben meghalt, mesterségét Árpád fia folytatta az államosításig. 1949 után az üzem először az Egri Lakatosárugyárhoz került, majd 1953-ban a Hejőcsabai Cementipari és Gépjavító Vállalathoz csatolták.

1963-ban az Öntödei Vállalat tagja lett. Ettől az évtől számíthatjuk 1986-ig az üzem fénykorát, folyamatos bővítések történtek, automatizált technológiákat alkalmaztak. A szociális létesítmények a jelentősen megnövekedett személyi állományt szolgálták, 1986-ban három műszakban már háromszázan dolgoztak, az éves öntvénymennyiség meghaladta az 5 ezer tonnát.

A rendszerváltás ennek a sikeres korszaknak véget vetett, azonban 1994-ben fiatal mérnökök megvásárolták, majd újraindították az üzemet. Utcai bútorok, nosztalgia öntvények készültek, az öntőmesterek tudását dicséri az a 16 ágyú is, amelyet itt gyártottak, s melyek az egri vár ágyúinak hiteles másolatai.

2010-ben végleg bezárt az üzem, de az Egri Városszépítő Egyesület több mint száz itt készült muzeális tárgyat ajánlott föl a Dobó István Vármúzeumnak. A technikatörténeti jelentőségű adomány képek, kandeláberek, padok, öntőformák stb. gyűjteményét jelenti.


Forrás

Irodalom

  • Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
  • Guszmanné Nagy Ágnes – Miskolczi László – Petercsák Tivadar (szerk.): Az egri hóstyák. Eger, 2007
  • Ipartörténeti értékek = Egri Szín 2010. február 3. [elektronikus dokumentum]
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
  • Nagy József: 70 éves az Egri Vasöntöde = Öntöde (a Bányászati és Kohászati Lapok melléklete) 1982/10. sz.

Képek

1-2. kép, Utcarészlet
3. kép, Aknafedél a Stecz-öntödéből

Írta és fényképezte: Horváthné Farkas Ildikó